Duovio cikkek Ugrás a tréningekre →

Hogyan állítsuk meg a veszekedést, mielőtt elmérgesedik

Gyakran egészen észrevétlenül kezdődik.

Zavart, hogy nem szóltál nekem.

A másik így válaszol:

Hiszen mondtam neked.Nem, nem mondtad.Akkor valószínűleg nem figyeltél.Aha, szóval megint én vagyok a hibás?

Néhány perccel később már nem arról beszélnek, ami eredetileg történt.

Emelkedik a hangjuk. Régi sérelmek kerülnek elő. Minden újabb mondat újabb védekezést vagy támadást vált ki.

És hirtelen sokkal nehezebb megszakítani a beszélgetést.

Az eszkaláció általában nem kiabálással kezdődik

Egy kiélezett vita nem mindig egyetlen nagy kitöréssel alakul ki.

Gyakran apró lépésekből áll össze:

  • gyorsabban beszélünk,
  • félbeszakítjuk a másikat,
  • abbahagyjuk a kérdezést, és bizonygatni kezdünk,
  • használni kezdjük a „mindig” és a „soha” szavakat,
  • szarkazmust teszünk hozzá,
  • régi problémákat kezdünk felidézni,
  • a hangnemre reagálunk a tartalom helyett,
  • az utolsó szót akarjuk kimondani.

Minél hamarabb észrevesszük ezt a változást, annál könnyebb megváltoztatni a beszélgetés irányát.

Nem kell megvárnunk, amíg valaki kiabálni kezd.

Először vegye észre, hogy már nem a problémát oldják meg

Az eszkaláció egyik legjobb jele az a pillanat, amikor az eredeti téma kezd szétesni.

Lehet, hogy például ezzel a kérdéssel kezdték:

Miért változtattad meg a közös tervünket anélkül, hogy megbeszéltük volna?

Néhány pillanattal később pedig már ezt vitatják:

Te úgysem figyelsz rám soha.Te meg mindent magadra veszel.Ezt minden alkalommal ezt mondod.

Ilyenkor segíthet megállítani a beszélgetést, és megnevezni, mi történik:

Az az érzésem, hogy most teljesen másfelé tartunk.

Vagy:

Kezdünk egyszerre több dologról vitatkozni. Térjünk vissza ahhoz, amit eredetileg megbeszéltünk.

Egy ilyen mondat önmagában nem oldja meg a problémát.

De megakadályozhatja, hogy a konfliktus tovább terjedjen.

Ne próbáljon minden mondatot megnyerni

Egy kiélezett beszélgetésben erős késztetést érzünk arra, hogy mindenre válaszoljunk.

Ez nem igaz.De te kezdted.És mi van a múltkorival?Az teljesen más volt.

Minden mondat kis vitává válik, amelyet meg akarunk nyerni.

Csakhogy minél több ilyen vitát nyitunk meg, annál kisebb az esélye, hogy megoldjuk az eredeti problémát.

Néha feltehetünk magunknak egy egyszerű kérdést:

Tényleg reagálnom kell erre a mondatra?

Ha a másik azt mondja:

Te egyszerűen mindig igazat akarsz magadnak.

nem kell elkezdenünk bizonygatni:

Ez nem igaz, a múlt héten például elismertem, hogy…

Visszatérhetünk a témához:

Most nem arról szeretnék beszélni, hogy melyikünk akar mindig igazat. Azt szeretném megoldani, hogy mit kezdjünk a mai tervvel.

Ez nem a másik figyelmen kívül hagyása.

Hanem annak a kísérlete, hogy a beszélgetés megoldható maradjon.

Lassítsa le a saját reakcióját

Amikor nő a feszültség, gyakran gyorsabban próbálunk reagálni. Ezzel azonban még jobban felgyorsíthatjuk a konfliktust.

Néha egy egészen egyszerű változtatás segít: ne válaszoljunk azonnal.

Adjunk magunknak két-három másodpercet. Lélegezzünk. Ellenérv helyett tegyünk fel egy kérdést.

Mi zavart ebben a leginkább?

Vagy foglaljuk össze, amit hallottunk:

Leginkább az bosszantott, hogy csak az utolsó pillanatban szereztél tudomást a változásról.

Ezzel lelassul a beszélgetés tempója.

És ha az egyik ember lelassul, idővel néha a másik is lelassul.

Nevezze meg a feszültséget vádaskodás nélkül

Mondhatja:

Az az érzésem, hogy kezd kiéleződni köztünk a helyzet.

Ez más, mint:

Már megint jelenetet rendezel.

Az első mondat a helyzetet írja le.

A második a másik embert minősíti.

Hasonlóképpen:

Most mindketten elég élesen beszélünk.

hasznosabb lehet, mint:

Ne ugass velem.

A cél nem annak megállapítása, ki a felelős az eszkalációért.

A cél annak jelzése, hogy a beszélgetés módja kezd akadályává válni a megoldásnak.

Ne próbálja bármi áron megnyugtatni a másikat

Az olyan mondatok, mint:

Nyugodj meg.Ne hisztizz.Nincs okod ennyire dühösnek lenni.

általában nem csökkentik a feszültséget.

Gyakran éppen ellenkező hatást váltanak ki.

A másik ezt hallhatja ki belőlük:

„Az érzéseid nem jogosak.”

Sokkal hasznosabb lehet például:

Látom, hogy ez nagyon felbosszantott.

Vagy:

Látszik, hogy ez fontos neked.

Ezzel nem kell egyetértenünk azzal, ahogyan a másik viselkedik.

Csak elismerjük, hogy erős érzelem van jelen a beszélgetésben.

Különítse el az érzelmet a kommunikáció módjától

Egy embernek joga lehet dühösnek lenni.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy rendben van sértegetni, kiabálni vagy fenyegetőzni.

Ezért egyszerre mondhatjuk:

Megértem, hogy dühös vagy.

és:

De nem szeretném folytatni, ha egymással kiabálunk.

Ez fontos különbségtétel.

Nem akarja megtiltani a másiknak, hogy érezzen valamit.

Határt szab annak, hogyan beszélnek egymással.

Mikor tartsunk szünetet

Néha már önmagában a lassítás sem elég.

Ha azt érzi, hogy:

  • folyamatosan ugyanazokat az érveket ismétlik,
  • már nem figyel a másikra,
  • valami bántót akar mondani,
  • túl zaklatott ahhoz, hogy tárgyilagosan beszéljen,
  • a beszélgetés újra és újra támadásokba torkollik,

jobb lehet szünetet tartani.

Például:

Most már nem jutunk előre. Szükségem van egy kis időre, hogy megnyugodjak. Visszatérhetünk erre fél óra múlva?

Vagy:

Nem szeretnék olyat mondani, amit később megbánnék. Tartsunk húsz perc szünetet, aztán próbáljuk meg újra?

A szünet nem a kommunikáció kudarca.

Néha éppen ez teszi lehetővé, hogy a kommunikáció folytatódhasson.

A szünethez visszatérés is szükséges

Van azonban különbség a szünet és a menekülés között.

Én veled nem beszélek.

az egész téma elutasításának tűnhet.

Másképp megfogalmazva:

Most nem vagyok képes ezt jól megbeszélni. Nyolckor visszatérek rá.

A konkrét visszatérés biztosítja a másikat arról, hogy a téma nem tűnt el.

Ahelyett, hogy:

Hagyj békén.

mondhatjuk:

Most fél órára egyedüllétre van szükségem. Utána odamegyek hozzád, és befejezzük.

Ez gyakran lényeges különbség.

A szünet nem lehet büntetés

A beszélgetés megszakítása nem egészséges, ha a másik megbüntetésére szolgál.

Például:

Ha így beszélsz velem, egy hétig nem fogok veled beszélni.

Ez már nem a helyzet megnyugtatására irányul.

Ez a nyomásgyakorlás egyik formája.

A szünetnek az a célja:

csökkenteni a feszültséget, és lehetővé tenni a beszélgetéshez való visszatérést.

Nem pedig bizonytalanságot kelteni vagy a másikat viselkedésének megváltoztatására kényszeríteni.

Mi van, ha a másik nem akar szünetet tartani

Mondhatja:

Most azonnal meg kell oldanunk.

Néha valóban vannak olyan helyzetek, amelyek nem tűrik a halasztást.

A legtöbb hétköznapi konfliktusban azonban egy rövid szünet jobb lehet, mint az eszkaláció újabb fél órája.

Ha valóban szüksége van rá, mondhatja:

Megértem, hogy most szeretnéd megoldani. Én azonban jelenleg nem vagyok képes konstruktívan folytatni. Húsz perc múlva visszatérek rá.

Nem kell megszereznie a másik beleegyezését ahhoz, hogy egy időre kilépjen a beszélgetésből.

Az azonban tisztességes, ha világosan megmondja, mikor és hogyan folytatják.

Szünet után ne térjen vissza rögtön a támadáshoz

A szünet önmagában nem elég, ha utána az első mondata ez lesz:

Na, most már rájöttél, hogy mindent elrontottál?

A visszatérés sokkal egyszerűbb is lehet:

Kezdjük újra. Szeretném megérteni, mi zavart.

Vagy:

Úgy gondolom, korábban mindketten védekező helyzetbe kerültünk. Térjünk vissza ahhoz, amit meg kell oldanunk.

A szünet célja nem az, hogy jobb érveket készítsünk elő.

A cél az, hogy nagyobb képességgel térjünk vissza a meghallgatáshoz.

Összpontosítson a következő lépésre

Amikor a konfliktus kiéleződött, hasznos lehet abbahagyni az egész kapcsolat elemzését, és csak egy konkrét lépést keresni.

Például ahelyett, hogy:

Na és akkor most mi lesz egyáltalán velünk?

próbálja ezt:

Mit tehetünk legközelebb, hogy a terv ne változzon meg egyeztetés nélkül?

Ahelyett, hogy:

Te egyszerűen egyáltalán nem tisztelsz engem.

próbálja ezt:

Megállapodhatunk abban, hogy ha változik a terv, rögtön írunk egymásnak?

Minél konkrétabb a következő lépés, annál kevesebb tér marad a vádaskodás újabb körének.

Néha egyetlen fél nem tudja lecsillapítani a konfliktust

  • Le tud lassítani.
  • Nyugodtan beszélhet.
  • Nem kell visszatámadnia.
  • Javasolhat szünetet.

A másik ember ennek ellenére folytatja a sértegetést vagy a nyomásgyakorlást.

Ilyenkor már nem feltétlenül az a cél, hogy „helyrehozza” a konfliktust.

Egészségesebb lehet befejezni a beszélgetést:

Hajlandó vagyok visszatérni erre, de nem ilyen módon.

Vagy:

Most befejezem. Ha képesek leszünk sértegetés nélkül beszélni, folytathatjuk.

A jó kommunikáció nem azt jelenti, hogy minden konfliktust le tud csillapítani.

Néha azt jelenti, hogy felismeri, hogy ebben a pillanatban már nem lehetséges konstruktív beszélgetést folytatni.

Mit mondjon, ha úgy érzi, hogy a vita kezd kiéleződni

Segíthetnek a rövid mondatok:

Az az érzésem, hogy most kezdünk körbe-körbe járni.Térjünk vissza egyetlen konkrét dologhoz.Most mindketten elég élesen beszélünk. Próbáljunk lassítani.Nem szeretném, ha ez versennyé válna arról, hogy melyikünk a hibásabb.Szükségem van egy rövid szünetre. Húsz perc múlva visszatérek rá.Szeretném megoldani, de nem ilyen módon.

Ezek nem varázsmondatok.

Ha támadó hangnemben mondjuk ki őket, önmagukban nem mentik meg a konfliktust.

A szándék a fontos:

megállítani a beszélgetés további felgyorsulását, és teret teremteni ahhoz, hogy újra gondolkodni lehessen.

Nem az a cél, hogy soha ne vitatkozzunk

A nézeteltérések a kapcsolatok, a család és a munka természetes részei.

Az egészséges kommunikáció célja nem az, hogy mindenki mindig egyetértsen, és soha senki ne legyen dühös.

Fontosabb az, mit teszünk abban a pillanatban, amikor nőni kezd a feszültség.

  • Hozzáteszünk-e még egy támadást.
  • Mindenáron bizonygatni kezdjük-e, hogy nekünk van igazunk.
  • Vagy képesek vagyunk azt mondani:
    Most már nem jutunk előre. Lassítsunk.

Néha éppen ez a mondat akadályozza meg, hogy egy megoldható problémából sokkal nagyobb konfliktus legyen.


Nehezebb megállítani az eszkalációt, amikor közvetlenül a konfliktusban van

A cikk olvasásakor egyszerűnek tűnhet ezt mondani:

Tartsunk szünetet, és térjünk vissza erre fél óra múlva.

A valódi vitában azonban a másik ember ezt válaszolhatja:

Persze. Megint menekülsz, amikor nincs mit mondanod.

És éppen ilyenkor nehéz nem újra magyarázkodni, védekezni vagy visszatámadni.

A Duovio segítségével hasonló beszélgetést kockázatmentesen kipróbálhat. A virtuális ember arra reagál, amit valóban mond, és a feszültség a kommunikációja alapján növekedhet, változatlan maradhat vagy csökkenhet.

Így gyakorolhatja, hogyan lassítson le egy kiélezett beszélgetést, mikor javasoljon szünetet, és hogyan teremtsen biztonságos feltételeket a témához való visszatéréshez.

Próbáld ki a „Eszkaláció megállítása” tréninget →