„Ma este eljössz velem?”
Ma nem, fáradt vagyok, és itthon szeretnék maradni.
Egyszerű válasz.
Mégis számos további gondolatot indíthat el bennünk:
Nem akar velem lenni.
Biztosan nem vagyok fontos neki.
Ha tényleg szeretne, eljönne.
És az egyszerű:
Rendben.
helyett ez érkezik:
Szóval megint nem akarsz velem időt tölteni?
Hirtelen már nem egy estéről beszélgetünk.
Egyetlen „nemből” az egész kapcsolat kérdése lett.
Egy kérés elutasítása nem az ön elutasítása
Ez a különbségtétel alapvető fontosságú.
Amikor megkér valakit:
Segítesz szombaton költözni?
és ő azt mondja:
Nem tudok.
az elsősorban ezt jelenti:
Szombaton nem segítek neked ebben.
Nem feltétlenül ezt jelenti:
Nem vagy fontos nekem.
Soha nem akarok neked segíteni.
Nem fontos nekem a kapcsolatunk.
Ahogyan amikor ön utasít el valamit valakitől, azzal nem feltétlenül magát az embert utasítja el.
Néha hajlamosak vagyunk egy rövid válaszhoz sokkal nagyobb jelentést hozzátenni, mint amennyi valójában benne van.
A csalódottság rendben van
Az elutasítás elfogadása nem jelenti azt, hogy nem eshet rosszul.
Meghív valakit, akivel nagyon szeretett volna találkozni:
Nem szeretnél hétvégén eljönni?
És ő azt válaszolja:
Ezúttal nem.
Ez rosszul eshet.
Csalódott lehet.
Akár ezt is mondhatja:
Kár, nagyon vártam, hogy találkozzunk.
Ez még nem nyomásgyakorlás.
A különbség csak abban rejlik, mit kezd ezután a csalódottságával.
Elviselheti.
Vagy megpróbálhatja áthárítani a másikra:
Persze. Minden másra van időd.
Az első lehetőség érzelmet fejez ki.
A második már bűntudatot kelt.
A „Miért nem?” lehet kérdés és nyomásgyakorlás is
Az elutasítás okára rákérdezni önmagában nem helytelen.
Ma nem tudok.
Minden rendben van?
Ez lehet egyszerű érdeklődés.
A probléma akkor kezdődik, amikor a „miért?” kérdése annak eszközévé válik, hogy a másik döntésében gyenge pontot keressünk.
Nem tudok, sok a munkám.
És nem tudod holnap befejezni?
Holnap más dolgaim vannak.
Akkor gyere legalább egy órára.
Tényleg nem.
De miért?
Ekkor már nem az okot próbáljuk megtudni.
Megpróbáljuk megcáfolni.
A másik emberben így az az érzés alakulhat ki, hogy a „nemje” csak akkor érvényes, ha elég jó magyarázatot tud adni.
Vigyázzon a tárgyalással, ha a másik egyértelműen elutasított valamit
Alternatívát ajánlani teljesen rendben lehet.
Ma nincs kedvem elmenni itthonról.
És holnap?
Ha a másik ezt mondja:
Igen, holnap szívesen.
akkor megtalálták a megoldást.
Ha azonban így válaszol:
Nem, ezen a héten tényleg nem akarok semmit megtervezni.
érdemes felismerni azt a pillanatot, amikor már nincs miről tárgyalni.
A folytatás:
És csak egy kávéra?
Vagy pénteken?
Akkor legalább egy rövid időre?
úgy hathat, mintha más úton próbálná megszerezni az „igent”.
Néha a legtiszteletreméltóbb válasz egyszerűen ez:
Rendben, megértem.
„Ha szeretnél…”
Amikor nehéz számunkra az elutasítás, tudattalanul a kapcsolatot használhatjuk érvként.
Ha szeretnél, eljönnél velem.
Én ezt megtenném érted.
Aha, most már látom, mennyire fontos vagyok neked.
Az ilyen mondatok nagyon hatásosak lehetnek.
A másik ember talán valóban enged.
De az így létrejövő „igen” nem feltétlenül lesz szabad beleegyezés.
Lehet, hogy csak a bűntudatától próbál megszabadulni.
És ez fontos kérdés:
Azt szeretném, hogy a másik azért mondjon igent, mert akarja - vagy azért, mert fél attól, mit jelent majd a „nemje”?
Nem minden „nemhez” szükséges magyarázat
Néha főként azért bosszant minket az elutasítás, mert az okot gyengének érezzük.
Ma nem akarok sehová menni.
Talán ezt gondolja:
Ez azért nem ok.
A másik embernek azonban nem kell objektíve súlyos okkal rendelkeznie ahhoz, hogy valamit ne akarjon.
Ez nem jelenti azt, hogy egy kapcsolatban soha nem kell beszélnünk a szükségleteinkről vagy kompromisszumot keresnünk.
De különbség van a következők között:
Sajnálom, hogy mostanában kevés időt töltünk együtt. Megbeszélhetnénk, mikor találkozhatnánk?
és:
Ez nem elég jó ok. Gyere, és kész.
Az első mondatban a saját szükségletéről beszél.
A másodikban arról dönt, hogy a másiknak joga van-e egyáltalán nemet mondani.
Néha valóban tisztáznia kell az elutasítást
Nem minden „nem” elszigetelt apróság.
Ha a partnere ismételten elutasítja a közös időt, a kollégája hosszú távon visszautasítja az együttműködést, vagy valaki folyamatosan elutasít valamit, ami önnek fontos a kapcsolatban, érdemes beszélni róla.
De ne így:
Miért mondasz nekem mindig nemet?
Mondhatja ezt:
Észrevettem, hogy mostanában a közös időtöltésre tett javaslataim többségét elutasítod. Ez kezd rosszul esni, és szeretném megérteni, mi történik.
Itt már nem egy konkrét elutasítást próbál megoldani.
Egy ismétlődő mintáról és annak önre gyakorolt hatásáról beszél.
Ez jogos témája egy beszélgetésnek.
Ne vitatkozzon a másik határával
Néha a „nem” nem csupán egy meghívás vagy kérés elutasítása.
Hanem egy határ.
Nem szeretném, ha bejelentés nélkül jönnél.
Most egyedül kell lennem.
Erről a témáról nem akarok mások előtt beszélni.
Reagálhatunk így:
De én nem úgy értettem.
Hiszen család vagyunk.
Nincs okod ezt ennyire komolyan venni.
A szándékunk magyarázata azonban nem törli el automatikusan a határt.
Mondhatja például ezt:
Rendben. Megértem, hogy azt szeretnéd, előbb jelezzem, ha meglátogatlak.
Ha a gyakorlati részleteket szeretné tisztázni:
Elég, ha előre írok egy üzenetet, vagy mindig meg kell várnom a megerősítésedet?
Ez más, mint megkérdőjelezni, hogy a másiknak egyáltalán joga van-e meghúzni ezt a határt.
Az elutasítás teret nyithat a saját döntései előtt
Valaki „nemjének” tiszteletben tartása nem jelenti azt, hogy le kell mondania a saját szükségletéről.
A partnere például ezt mondja:
Nem szeretném a karácsonyt a családodnál tölteni.
Joga van ezt elutasítani.
Ön ugyanakkor mondhatja ezt:
Fontos számomra, hogy a karácsony egy részét ott töltsem. Keressünk olyan megoldást, amely mindkettőnknek megfelel.
Nem kell rávennie a másikat, hogy megváltoztassa a „nemjét”.
Elkezdhet gondolkodni:
Mit tehetek én?
Van más lehetőség?
Annyira fontos ez a szükségletem, hogy a saját döntésemet is ehhez kell igazítanom?
A határok tiszteletben tartása nem jelenti azt, hogy minden különbség eltűnik.
Sőt, néha éppen láthatóvá teszi őket.
Vigyázzon a büntető visszahúzódással
Amikor nem kapjuk meg, amit szeretnénk, így reagálhatunk:
Jó.
Aztán abbahagyhatjuk a kommunikációt.
Látványosan hűvössé válhatunk.
A legközelebbi alkalommal visszautasíthatjuk a másikat.
Vagy várhatjuk, hogy rájöjjön: „csalódást okozott” nekünk.
Rendben van, ha szüksége van egy kis időre a csalódottsága feldolgozásához.
Mondhatja ezt:
Sajnálom, és szükségem van egy kis időre egyedül.
Ez más, mint büntetésként használni a távolságtartást:
Ha te nem akarod, akkor én sem fogok veled többé semmit csinálni.
A cél nem az, hogy úgy tegyen, mintha nem bántaná az elutasítás.
A cél az, hogy ne használja a saját sérültségét arra, hogy a másikat döntése megváltoztatására kényszerítse.
Ne próbálja azonnal azt keresni, mi a baj önnel
Valaki visszautasít egy találkozót.
Nem viszonozza az érzéseit.
Nem akarja folytatni a kapcsolatot.
És felmerül önben:
Mi baj van velem?
Egyes elutasítások természetesen sokkal jobban fájhatnak, mint egy hétköznapi „ma nem tudok”.
De még ilyenkor sem jelenti egy ember döntése az ön értékének objektív megítélését.
Jelentheti ezt:
Nem akarom ezt a kapcsolatot.
De nem feltétlenül ezt jelenti:
Olyan ember vagy, akivel nem lehet jó kapcsolatot kialakítani.
Jelentheti ezt:
Nem akarom ezt a munkát vagy együttműködést.
De nem feltétlenül ezt jelenti:
Alkalmatlan vagy.
Érdemes különbséget tenni aközött, amit a másik valójában elutasított, és aközött, amit mi magunk tettünk még hozzá.
Hogyan hangozhat a „nem” egészséges elfogadása
Nem kell bonyolultnak lennie.
Rendben, megértem.
Kár, de tiszteletben tartom.
Sajnálom, mert nagyon vártam. Kitaláljunk egy másik időpontot?
Rendben. Köszönöm, hogy egyértelműen elmondtad.
Értem. Ha valamikor szeretnéd, szólj.
Néha helyénvaló alternatívát ajánlani.
Máskor jobb egyszerűen elfogadni az elutasítást, és a következő lépést a másikra hagyni.
Egy egyszerű ellenőrző kérdés
Amikor „nemet” kap, és kedve lenne folytatni, próbálja megkérdezni önmagától:
Most megpróbálom megérteni a helyzetet, vagy továbbra is azt próbálom elérni, hogy a válasz igen legyen?
Ez gyakran segít felismerni a különbséget az egészséges tisztázás és a nyomásgyakorlás között.
Egyszer rákérdezhet.
Kifejezheti a csalódottságát.
Javasolhat másik lehetőséget.
De ha a másik egyértelműen megismétli a döntését, ideje tiszteletben tartani azt.
A „nem” elfogadása nem jelenti azt, hogy tetszenie kell
Lehet, hogy csalódott lesz a válasz miatt.
Lehet, hogy nem ért vele egyet.
Lehet, hogy emiatt meg kell változtatnia a saját terveit.
És néha rájön, hogy a szükségleteik közötti különbség mélyebb, mint gondolta.
Az elutasítás elfogadása nem ezt jelenti:
Elégedett vagyok ezzel.
Hanem ezt jelenti:
Hallom a döntésedet, és nem foglak arra kényszeríteni, hogy megváltoztasd.
Ezután eldöntheti, mit tesz ön.
Ez a különbség a másik ember tisztelete és a saját szükségleteiről való lemondás között.
A második mondat szokott a legnehezebb lenni
Az elsőt elfogadni:
Ma nincs kedvem.
könnyű lehet.
Nehezebb, ha valóban nagyon várta a találkozást.
Vagy ha átfut az agyán:
Ha fontos lennék neki, igent mondana.
És éppen itt kezdődhet a meggyőzés, a bűntudatkeltés vagy a büntető távolságtartás.
A Duovio segítségével biztonságosan gyakorolhat egy hasonló helyzetet. A virtuális személy elutasítja a kérését, ön pedig a saját szavaival válaszol. Kipróbálhatja, hogyan fejezze ki a csalódottságát, hogyan tegyen fel tárgyilagos kérdést, vagy hogyan ajánljon másik lehetőséget - miközben tiszteletben tartja a másik fél végső döntését.