„Mostanában az az érzésem, hogy egyáltalán nem figyelsz rám.”
És a fejünkben azonnal felvillan:
Ez nem igaz.
Aztán talán így folytatjuk:
Tegnap is fél órán keresztül hallgattalak.
A másik pedig ezt válaszolja:
Látod? Már megint csak védekezel.
A kritika éppen azért kellemetlen, mert gyakran nem csupán egy konkrét viselkedésről szóló információként halljuk.
Hallhatjuk úgy is, mintha ezt jelentené:
„Rossz partner vagyok.”
„Alkalmatlan kolléga vagyok.”
„Kudarcot vallottam.”
Így aztán még azelőtt védekezni kezdünk, hogy egyáltalán kiderítenénk, mit akart a másik mondani.
A védekezés természetes, de gyakran megrekeszti a beszélgetést
Képzeljük el, hogy egy kollégánk ezt mondja:
Zavar, hogy a megbeszéléseken gyakran félbeszakítasz.
Talán azonnal ezt akarjuk válaszolni:
Ez nem igaz, ott mindenki félbeszakít mindenkit.
Vagy:
Azért, mert borzasztóan sokáig beszélsz.
Lehet, hogy van némi igazság ezekben a válaszokban.
Csakhogy eddig egyáltalán nem foglalkoztunk azzal, amit a kollégánk közöl velünk.
A beszélgetés így könnyen átvált ebből:
„Zavar egy konkrét viselkedés.”
ebbe:
„Kinek van kettőnk közül igaza?”
A kritika elfogadása nem jelenti azt, hogy mindennel egyetértünk
Ha valaki kritizál valamit, nem kell automatikusan azt mondanunk:
Igazad van.
Először megtudhatjuk, pontosan mire gondol.
Például:
El tudnál mondani egy konkrét helyzetet, amikor félbeszakítottalak?
Vagy:
Ha jól értem, főleg az zavar, hogy már akkor reagálni kezdek, mielőtt befejeznéd a gondolatot?
Ezzel semmit nem ismerünk el.
Csak megpróbáljuk megérteni, mit mond valójában a másik.
És csak ezután dönthetjük el, hogy egyetértünk-e vele.
Először a megértés, aztán a magyarázat
A kritikára adott gyakori reakció:
De én nem úgy gondoltam.
Ez lehet igaz.
A másik ember azonban gyakran nem a szándékunkról beszél. A viselkedésünk hatásáról beszél.
Például:
Amikor beszélgetés közben folyton a telefonodat nézed, úgy érzem, hogy nem figyelsz rám.
Automatikus védekezés:
De én figyelek rád.
Hasznosabb lehet:
Értem, hogy amikor beszélgetés közben ellenőrzöm a telefonomat, úgy tűnik neked, mintha nem figyelnék rád.
És csak ezután:
Fontos üzenetre vártam, de ezt el kellett volna mondanom neked.
A te nézőpontod nem tűnt el.
Csak nem ezt használtad első védekező reakcióként.
Válaszd külön a konkrét problémát a személyiség értékelésétől
Nem minden kritikát fogalmaznak meg jól.
Valaki mondhatja ezt:
Te teljesen megbízhatatlan vagy.
Ez nagyon általános értékelés.
Visszaterelheted a beszélgetést a konkrét viselkedéshez:
Mi történt konkrétan, ami miatt így látod?
Lehet, hogy kiderül, a másikat ez zavarja:
Azt mondtad, hogy hatra jössz, és majdnem egy órával később érkeztél.
Most már van valami konkrétum, amire reagálni lehet.
Ez igaz. Elkéstem, és jeleznem kellett volna.
Nem kell emiatt elfogadnod azt a következtetést:
Megbízhatatlan ember vagyok.
Felelősséget vállalhatsz egy konkrét tettért anélkül, hogy elfogadnád a rád ragasztott címkét.
A kritikában akkor is lehet valami hasznos, ha túlzó
Képzeld el ezt a mondatot:
Te soha nem figyelsz rám.
A „soha” szó valószínűleg túlzó.
Ha azonban csak erre összpontosítasz:
Ez nem igaz. Múlt héten figyeltem rád.
könnyen figyelmen kívül hagyod a valódi problémát.
Ehelyett mondhatod:
Nem gondolom, hogy soha nem figyelek rád. De úgy hangzik, mintha azt éreznéd, hogy mostanában nem figyelek rád eléggé. Mi zavar konkrétan?
Ezzel elutasítod a pontatlan általánosítást, de nem veted el a lehetségesen hasznos információt.
Vigyázz a hosszú magyarázkodással
A védekező reakció nem feltétlenül agresszív.
Így is kinézhet:
Tudom, hogy elkéstem, de sok munkám volt, aztán nagy volt a forgalom, még valaki fel is hívott, és igazából korábban akartam elindulni…
Minél tovább magyarázkodunk, a másik annál inkább ezt hallhatja ki belőle:
„Igazából nem tehetek róla.”
Néha sokkal erősebb egy rövid válasz:
Igen, elkéstem. Szólnom kellett volna. Sajnálom.
Az okot később is elmagyarázhatod, ha fontos.
Először azonban megmutathatod, hogy valóban meghallottad a problémát.
Mi van akkor, ha a kritika igazságtalan?
A kritika elfogadásának képessége nem azt jelenti, hogy bármit el kell tűrnöd.
Például:
Elfelejtettél bevásárolni. Téged egyáltalán nem érdekel, mire van szükségem.
Az első rész jogos lehet:
Elfelejtett bevásárolni.
A második rész már indítékot tulajdonít neki:
Önt ez nem érdekli.
Mondhatod:
Elfelejtettem bevásárolni, és vállalom érte a felelősséget. Azzal azonban nem értek egyet, hogy ez azt jelenti, nem érdekel, mire van szükséged.
Lehetséges elfogadni a kritika jogos részét, miközben elutasítjuk az aránytalan részét.
A kritika nem ugyanaz, mint a személyes támadás
Különbség van e két mondat között:
Zavart, ahogyan viselkedtél.
és:
Te egyszerűen idióta vagy.
Az első mondatban lehet a konkrét viselkedésről beszélni.
A másodikban már nem visszajelzésről, hanem egy ember megtámadásáról van szó.
Nem kell elfogadnod ezt az „a kritikára való nyitottság” nevében.
Mondhatod:
Ha valami konkrét dolog zavar, amit tettem, beszéljük meg. De nem szeretném folytatni, ha sértegetsz.
A kritika elfogadása és a határok felállítása nem zárják ki egymást.
Tegyél fel magadnak három kérdést
Amikor valaki kritizál, segíthet, ha lelassítasz, és végiggondolod:
Mit mond nekem konkrétan a másik?
Van benne valami, amit el tudok fogadni?
Mivel nem értek egyet?
Például:
Veled semmit sem lehet megbeszélni. Mindig mindent megváltoztatsz.
Arra juthatsz, hogy:
- a „veled semmit sem lehet megbeszélni” címkével nem értek egyet,
- a „mindig” túlzó,
- de az utóbbi két megbeszélést valóban az utolsó pillanatban változtattam meg.
A válaszod így hangozhat:
Nem gondolom, hogy velem semmit sem lehet megbeszélni. De igazad van abban, hogy az utóbbi két megbeszélést az utolsó pillanatban változtattam meg. Megértem, hogy ez bosszant.
Ez sokkal pontosabb, mint akár ez:
Jó, akkor minden az én hibám.
vagy ez:
Ez teljes képtelenség.
Nem kell azonnal reagálnod
Néhány kritika annyira megérint minket, hogy képtelenek vagyunk nyugodtan reagálni.
A visszatámadás helyett mondhatod:
Ezt nem könnyű meghallgatnom. Szükségem van egy kis időre, hogy átgondoljam.
Vagy:
Szeretnék válaszolni, de most úgy érzem, csak védekezően reagálnék. Visszatérhetünk erre egy kis idő múlva?
A szünet nem feltétlenül menekülés.
Ha valóban visszatérsz a témához, segíthet megelőzni a fölösleges eszkalációt.
A cél nem az, hogy többé ne érezd magad megbántva
A kritika fájhat akkor is, ha jól fogalmazzák meg.
Nem az a cél, hogy olyan emberré válj, akit egyáltalán nem érdekel, mit mondanak róla mások.
Inkább arról van szó, hogy képes legyél egy kis teret teremteni a kritika és a reakció között.
Az azonnali reakció helyett:
Ez nem igaz.
próbáld először ezt:
Mit értesz pontosan ez alatt?
Ehelyett:
Te is pontosan ugyanezt csinálod.
próbáld ezt:
Mi a konkrét probléma számodra?
És ahelyett, hogy ezt mondanád:
Jó, akkor szörnyű ember vagyok.
próbáld ezt:
Ezt a részt elfogadom. Ezzel a résszel viszont nem értek egyet.
Ez már a kommunikáció egy teljesen más módja.
A legnehezebb mindezt valódi beszélgetésben alkalmazni
Egy cikk olvasása közben van időnk átgondolni a megfelelő választ.
Egy hétköznapi konfliktusban azonban valaki ezt mondhatja:
Veled egyáltalán nem lehet beszélni. Amint mondok neked valamit, elkezdesz kifogásokat keresni.
És neked csak néhány másodperced van reagálni.
Éppen ezért egy hasonló helyzetet élesben kipróbálhatsz a Duovio segítségével.
A virtuális ember kellemetlen visszajelzést ad, te pedig a saját szavaiddal válaszolsz. Gyakorolhatod, hogyan értsd meg először, mit mond neked a másik, hogyan fogadd el a kritika jogos részét, és hogyan utasítsd vissza nyugodtan azt, amit igazságtalannak tartasz.