Ha nem csak félig figyelnél rám, ez nem történt volna meg.
Már megint mindent elrontottál.
Ha nem lennél ilyen makacs, nem kellett volna így reagálnom.
Amikor valaki megvádol minket, természetes módon késztetést érzünk arra, hogy védekezzünk.
Magyarázkodni kezdünk:
De én nem így gondoltam…
emlékeztetünk a saját érdemeinkre:
Ez nem fair, hiszen én a múlt héten megcsináltam…
vagy visszatámadunk:
Te talán soha nem csinálsz semmit rosszul?
A beszélgetés ezután könnyen versengéssé változik arról, ki a hibás.
Csakhogy ettől gyakran a valódi probléma megoldatlan marad.
Először válassza külön a tényeket a vádaktól
Egy mondatban egyszerre lehet jelen egy jogos észrevétel és egy túlzó következtetés.
Például:
Már megint elkéstél. Egyáltalán nem érdekel, hogy várok rád.
Az első rész lehet tény:
Elkéstél.
A második rész a szándékod értelmezése:
Nem érdekel.
Nem kell mindent elutasítania csak azért, mert a kijelentés egy részével nem ért egyet.
Mondhatja:
Igen, elkéstem, és szólnom kellett volna neked. Azzal viszont nem értek egyet, hogy nem érdekel, hogy vársz rám.
Ezzel vállalja a felelősségét anélkül, hogy elfogadná az egész történetet, amelyet a másik e köré felépített.
A felelősség vállalása nem jelenti az összes hibáztatás elfogadását
Néha úgy próbáljuk csillapítani a konfliktust, hogy azt mondjuk:
Gyere, ez az én hibám.
Ez rövid távon nyugalmat hozhat.
Ha azonban valójában csak a helyzet egy részéért felel, abból probléma adódik.
Képzelje el, hogy elfelejtett elintézni valamit, és a másik ember kiabálni kezd önnel.
Mondhatja:
Az, hogy elfelejtettem, az én hibám, és elnézést kérek érte.
És ugyanakkor:
Ez azonban nem jelenti azt, hogy rendben van, ha kiabálsz velem.
A két dolog egyszerre is igaz lehet.
A saját hibádért vállalt felelősség nem jelenti azt, hogy a másik ember reakciójáért is te felelsz.
Vigyázzon a bűnösség végtelen bizonygatásával
Amikor valaki igazságtalanul vádol minket, természetes módon szeretnénk megmutatni, hogy téved.
Ez nem igaz.
A másik:
De igen.
Ön:
Nem, mert a múlt héten…
A másik:
Az teljesen másképp történt.
Tíz perccel később pedig már az elmúlt három év eseményeit elemzik.
Néha hasznos egyszer ismertetni a tényeket:
Én másképp emlékszem erre a helyzetre. Abban állapodtunk meg, hogy estig szólok neked, és hatkor elküldtem az üzenetet.
Ezután nem mindig szükséges még tíz érvet hozzátenni.
Ha a másik ember egyszerűen elutasítja az ön nézőpontját, a további magyarázkodás nem feltétlenül vezet nagyobb megértéshez.
Terelje vissza a beszélgetést a konkrét témához
Az ismételt vádaskodás gyakran elhomályosítja az eredeti problémát.
Például azzal kezdődik, hogy nem vitte ki a szemetet.
Hamarosan ezt hallja:
Te soha semmit nem fejezel be.
Mindent nekem kell elintéznem.
Mindig így viselkedsz.
J tavaly is ilyen voltál.
Ilyenkor segíthet leszűkíteni a beszélgetést:
Beszéljük meg azt, ami ma történt. Nem vittem ki a szemetet, pedig megbeszéltük. Ezt meg tudjuk oldani. Most viszont nem szeretnék mindent megbeszélni, ami valaha nem sikerült köztünk.
A témánál maradni nem a felelősség elkerülése.
Éppen ellenkezőleg, gyakran ez teszi lehetővé a probléma valódi megoldását.
Ne hagyja, hogy arra kényszerítsék, saját értékét védje
Különbség van a következők között:
Zavart, hogy nem csináltad meg.
és:
Egyszerűen önző vagy.
Az első mondat egy konkrét viselkedést bírál.
A második az embert minősíti.
Egy személyes támadásra csábító lehet ezt válaszolni:
Nem vagyok önző!
Ezután pedig elkezdeni bizonygatni, hányszor viselkedett önzetlenül.
Csakhogy ezzel elfogadja azt a beszélgetési keretet, amelyben saját értékét kell bizonygatnia.
Ehelyett mondhatja:
Ha valami konkrét zavar, amit tettem, beszéljük meg. Azt viszont nem szeretném megbeszélni, hogy emberként önző vagyok-e vagy sem.
Ezzel a beszélgetést a személyiségtől visszatereli a konkrét cselekedethez.
„Miattad én…”
Különösen bonyolultak azok a mondatok, amelyek a saját reakcióért való felelősséget a másikra hárítják:
Ha nem haragítottál volna fel, nem kiabáltam volna.
Ha figyeltél volna rám, nem kellett volna hazudnom neked.
Ha nem lennél ilyen hideg, nem kellett volna jelenetet rendeznem.
Mások viselkedése természetesen hatással lehet a cselekedeteinkre.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy automatikusan ők felelősek érte.
Válaszolhat például így:
Értem, hogy felbosszantott a viselkedésem. Ezt megbeszélhetjük. Azért azonban, ahogyan erre a haragra reagálsz, nem vállalhatom én a felelősséget.
Ezzel nem tagadja a másik tapasztalatát.
Csak két különböző dolgot választ külön.
Mi van akkor, ha van igazság a kritikában?
Amikor úgy érezzük, hogy valaki gyakran vádol minket, könnyű mindent automatikusan elutasítani.
Ez azonban szintén nem egészséges.
Talán ezt hallja:
Veled egyszerűen semmiben sem lehet megegyezni.
Ez túl általános.
Egy idő után azonban rájön, hogy az elmúlt hónapban háromszor is az utolsó pillanatban változtatta meg a közös terveket.
Válaszolhat így:
Nem értek egyet azzal, hogy velem semmiben sem lehet megegyezni. De látom, hogy mostanában többször is az utolsó pillanatban változtattam meg a tervet, és megértem, hogy ez kellemetlen neked.
Nem kell választania a következők között:
Minden az én hibám.
és
Én semmi rosszat nem tettem.
Gyakran létezik ennél pontosabb válasz valahol a kettő között.
Nem kell minden vádat megcáfolnia
A másik ember mondhatja:
Te egyszerűen soha nem fogsz megváltozni.
Nem kell ezt válaszolnia:
Ez nem igaz! Tíz dologban is megváltoztam…
Néhány kijelentés annyira általános, hogy a kivesézésük nem vezet sehová.
Visszatérhet ahhoz, amit meg lehet oldani:
Nem tudom, van-e értelme azt megbeszélni, hogy soha nem fogok megváltozni. Mi zavar konkrétan ebben a helyzetben?
Ezzel megőrzi annak lehetőségét, hogy valódi beszélgetést folytasson a címkékről szóló vita helyett.
Mikor szabjon határt?
Ha a beszélgetés ismételten személyes támadássá változik, nem kell a végtelenségig folytatnia.
Mondhatja:
Készen állok arra, hogy megbeszéljem, mi az én részem abban, ami történt. De nem szeretném folytatni, ha sértegetsz, vagy olyan szándékokat tulajdonítasz nekem, amelyeket nem mondtam ki.
Ha ez folytatódik:
Most befejezem ezt a beszélgetést. Visszatérhetünk rá, ha képesek leszünk személyes támadások nélkül, a konkrét helyzetről beszélni.
A határ megszabása nem arra szolgál, hogy elhallgattassa a másikat.
Hanem információ arról, milyen feltételek mellett hajlandó folytatni a beszélgetést.
A válasz egyszerű felépítése
Amikor kezd elveszni a vádaskodásban, segíthet a következő eljárás:
1. Keresse meg a konkrét tényt.
Igen, elfelejtettelek felhívni.
2. Vállalja a tényleges felelősségét.
Szólnom kellett volna, és bocsánatot kérek.
3. Utasítsa el a túlzó részt.
Arra azonban nem értek egyet, hogy ez azt jelenti, nem törődöm veled.
4. Térjen vissza a megoldáshoz.
Beszéljük meg, hogyan előzhetjük ezt meg legközelebb.
Nem kell mindig mind a négy részt használnia.
A lényeg az alapelv:
vállalja azt, ami az öné - és ne vállalja át azt, ami nem az öné.
A cél nem a bűnösségről szóló vita megnyerése
Amikor valaki megvádol minket, könnyen úgy érezzük, hogy két lehetőségünk van:
- Vagy beismerjük a bűnösségünket.
- Vagy bebizonyítjuk, hogy a másik a hibás.
Egy egészségesebb beszélgetéshez azonban gyakran nincs szükség győztesre.
Elég lehet kideríteni:
- Mi történt valójában?
- Miért felelek én?
- Miért felel a másik?
- Mit tehetünk másképp legközelebb?
Ha pedig a másik fél nem hajlandó ezekről a kérdésekről beszélni, és csak folytatja a támadást, egészséges reakció lehet megszakítani a beszélgetést.
A legnehezebb akkor reagálni, amikor a támadás valóban bekövetkezik
Olvasás közben könnyű észrevenni a különbséget a következők között:
Igen, ezt elrontottam.
és:
Gyere, mindenért én vagyok a hibás.
Egy valódi konfliktusban azonban a másik ember folytathatja:
Már megint csak kifogásokat keresel. Mindig úgy forgatod a dolgokat, hogy jól nézz ki.
És éppen ekkor nehéz nem elveszíteni a témát, nem elkezdeni védekezni vagy visszatámadni.
A Duovio programban biztonságosan kipróbálhat egy hasonló helyzetet. Egy virtuális ember szembesíti, ön pedig a saját szavaival válaszol, és a beszélgetés a reakciója szerint folytatódik.
Így gyakorolhatja, hogyan vállalja a tényleges felelősségrészét, hogyan utasítsa el a túlzó vádat, és hogyan szabjon határt, ha a beszélgetés személyes támadássá válik.