„Ha nem csak fél füllel figyeltél volna rám, ez nem történt volna meg.”
„Már megint mindent elrontottál.”
„Ha nem lennél ilyen makacs, nem kellett volna így reagálnom.”
Amikor valaki megvádol minket, természetes módon késztetést érzünk arra, hogy megvédjük magunkat.
Elkezdünk magyarázkodni:
De én nem úgy gondoltam…
emlékeztetünk a saját érdemeinkre:
Ez nem igazságos, hiszen én múlt héten megcsináltam…
vagy visszatámadunk:
Te talán soha nem csinálsz semmit rosszul?
A beszélgetés így könnyen versengéssé alakul arról, hogy ki a hibás.
Csakhogy ettől a valódi probléma gyakran megoldatlan marad.
Először válassza külön a tényt a vádtól
Egyetlen mondatban egyszerre lehet jelen egy jogos észrevétel és egy aránytalan következtetés.
Például:
Már megint elkéstél. Egyáltalán nem érdekel, hogy várok rád.
Az első rész lehet tény:
Elkéstél.
A második rész az ön szándékának értelmezése:
Egyáltalán nem érdekel.
Nem kell mindent elutasítania csak azért, mert a kijelentés egy részével nem ért egyet.
Mondhatja:
Igen, elkéstem, és szólnom kellett volna neked. Azzal azonban nem értek egyet, hogy nem érdekel, hogy vársz rám.
Ezzel vállalja a saját felelősségét anélkül, hogy elfogadná az egész történetet, amelyet a másik személy e köré felépített.
A felelősség vállalása nem jelenti az összes bűn vállalását
Néha úgy próbáljuk megnyugtatni a konfliktust, hogy azt mondjuk:
Rendben, ez az én hibám.
Ez rövid távon nyugalmat hozhat.
Ha azonban valójában csak a helyzet egy részéért felelős, abból probléma adódik.
Képzelje el, hogy elfelejtett elintézni valamit, és a másik személy kiabálni kezd önnel.
Mondhatja:
Az, hogy elfelejtettem, az én hibám, és bocsánatot kérek érte.
És egyúttal:
Ez azonban nem jelenti azt, hogy rendben van, ha kiabálsz velem.
A két dolog egyszerre is igaz lehet.
A saját hibánkért vállalt felelősség nem jelenti a másik ember reakciójáért vállalt felelősséget.
Vigyázzon a végtelen ártatlanságbizonygatással
Amikor valaki igazságtalanul vádol minket, természetes módon szeretnénk megmutatni, hogy téved.
Ez nem igaz.
A másik:
De igenis igaz.
Ön:
Nem, mert múlt héten…
A másik:
Az teljesen másképp volt.
Tíz perccel később pedig már az elmúlt három év eseményeit elemzi.
Néha hasznos egyszer ismertetni a tényeket:
Én másképp emlékszem erre a helyzetre. Abban állapodtunk meg, hogy estig szólok neked, és hatkor elküldtem az üzenetet.
Ezután nem mindig szükséges még tíz érvet hozzátenni.
Ha a másik személy egyszerűen elutasítja az ön nézőpontját, a további magyarázkodás nem feltétlenül vezet nagyobb megértéshez.
Terelje vissza a beszélgetést a konkrét témához
Az ismételt vádaskodás gyakran elhomályosítja az eredeti problémát.
Talán azzal kezdődik, hogy nem vitte ki a szemetet.
Rövid idő múlva már ezt hallja:
Te soha semmit nem fejezel be.
Mindent nekem kell elintéznem.
Mindig így viselkedsz.
Tavaly is ugyanolyan voltál.
Ilyenkor segíthet leszűkíteni a beszélgetést:
Beszéljük meg azt, ami ma történt. Nem vittem ki a szemetet, pedig megbeszéltük. Ezt meg tudjuk oldani. Most azonban nem szeretnék mindent megbeszélni, ami valaha nem sikerült közöttünk.
A téma tartása nem a felelősség elkerülése.
Éppen ellenkezőleg: gyakran ez teszi lehetővé a probléma valódi megoldását.
Ne hagyja, hogy az értékét kelljen bizonygatnia
Különbség van a következők között:
Zavart, hogy nem csináltad meg.
és:
Te egyszerűen önző vagy.
Az első mondat egy konkrét viselkedést bírál.
A második az embert minősíti.
A személyes támadásra csábító lehet így válaszolni:
Én nem vagyok önző!
Ezután pedig elkezdeni bizonygatni, hányszor viselkedett önzetlenül.
Csakhogy ezzel elfogadja a beszélgetés keretét, amelyben az értékét kell bizonygatnia.
Ehelyett mondhatja:
Ha valami konkrét dolog zavar, amit tettem, beszéljük meg. Azt viszont nem szeretném megbeszélni, hogy emberként önző vagyok-e vagy sem.
Ezzel a beszélgetést a személyiségtől a konkrét viselkedéshez tereli vissza.
„Miattad én…”
Különösen nehezek azok a mondatok, amelyek a saját reakcióért való felelősséget a másikra hárítják:
Ha nem dühítettél volna fel, nem kiabáltam volna.
Ha figyeltél volna rám, nem kellett volna hazudnom neked.
Ha nem lennél ilyen hideg, nem kellett volna jelenetet rendeznem.
Mások viselkedése természetesen hatással lehet a mi viselkedésünkre.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy automatikusan ők felelősek érte.
Válaszolhat például így:
Megértem, hogy feldühített a viselkedésem. Ezt megbeszélhetjük. Azért azonban, ahogyan erre a haragra reagálsz, nem vállalhatom én a felelősséget.
Ezzel nem tagadja a másik tapasztalatát.
Csak két különböző dolgot választ külön.
Mi van akkor, ha van igazság a kritikában?
Amikor úgy érezzük, hogy valaki gyakran vádol minket, könnyű automatikusan mindent elutasítani.
Ez azonban szintén nem egészséges.
Lehet, hogy ezt hallja:
Veled egyszerűen semmiben sem lehet megegyezni.
Ez túl általános.
De egy idő után rájön, hogy az elmúlt hónapban háromszor is az utolsó pillanatban változtatta meg a közös terveket.
Válaszolhat így:
Nem értek egyet azzal, hogy velem semmiben sem lehet megegyezni. De látom, hogy mostanában többször is az utolsó pillanatban változtattam a terven, és megértem, hogy ez kellemetlen neked.
Nem kell választania a következők között:
„Minden az én hibám.”
és
„Én semmi rosszat nem tettem.”
Gyakran létezik ennél pontosabb válasz valahol a kettő között.
Nem minden vádat kell megcáfolnia
A másik személy mondhatja:
Te egyszerűen soha nem fogsz megváltozni.
Nem kell azt válaszolnia:
Ez nem igaz! Tíz dologban is megváltoztam…
Néhány kijelentés annyira általános, hogy a részletezése nem vezet sehová.
Visszatérhet ahhoz, amit meg lehet oldani:
Nem tudom, van-e értelme azt megbeszélni, hogy soha nem fogok megváltozni. Mi zavar konkrétan ebben a helyzetben?
Ezzel megőrzi annak lehetőségét, hogy valódi beszélgetést folytasson a címkékről szóló vita helyett.
Mikor állítson fel határt?
Ha a beszélgetés ismételten személyes támadássá alakul, nem kell a végtelenségig folytatnia.
Mondhatja:
Kész vagyok megbeszélni a saját részemet abban, ami történt. Nem szeretném azonban folytatni, ha sértegetsz, vagy olyan szándékokat tulajdonítasz nekem, amelyeket nem mondtam.
Ha ez folytatódik:
Most befejezem ezt a beszélgetést. Visszatérhetünk rá, amikor képesek leszünk személyes támadások nélkül a konkrét helyzetről beszélni.
A határ felállítása nem arra szolgál, hogy elhallgattassa a másikat.
Hanem információ arról, hogy milyen feltételek mellett hajlandó folytatni a beszélgetést.
Egyszerű válaszstruktúra
Amikor kezd elveszni a vádaskodásban, segíthet a következő eljárás:
1. Keressen egy konkrét tényt.
Igen, elfelejtettelek felhívni.
2. Vállalja a valódi felelősségét.
Szólnom kellett volna, és bocsánatot kérek.
3. Utasítsa el az aránytalan részt.
Azzal azonban nem értek egyet, hogy ez azt jelenti, nem törődöm veled.
4. Térjen vissza a megoldáshoz.
Beszéljük meg, hogyan előzhetnénk ezt meg legközelebb.
Nem kell mindig mind a négy részt használnia.
A lényeg az alapelv:
válalja el azt, ami az öné - és ne vállalja magára azt, ami nem az öné.
A cél nem a bűnösségről szóló vita megnyerése
Amikor valaki vádol minket, könnyen az az érzésünk támad, hogy két lehetőségünk van:
Vagy elismerjük a bűnösségünket.
Vagy bebizonyítjuk, hogy a másik a hibás.
Az egészségesebb beszélgetéshez azonban gyakran nincs szükség győztesre.
Elég lehet kideríteni:
- Mi történt valójában?
- Miért vagyok én felelős?
- Miért felelős a másik?
- Mit tehetünk másképp legközelebb?
Ha pedig a másik fél nem hajlandó ezekről a kérdésekről beszélni, és csak folytatja a támadást, egészséges reakció lehet megszakítani a beszélgetést.
A legnehezebb akkor reagálni, amikor valóban bekövetkezik a támadás
Olvasás közben könnyű meglátni a különbséget a következők között:
Igen, ezt elrontottam.
és:
Rendben, mindenért én vagyok a hibás.
Egy valódi konfliktusban azonban a másik személy folytathatja:
Már megint csak kifogásokat keresel. Mindig úgy forgatod a dolgokat, hogy jól nézz ki.
És éppen ilyenkor nehéz nem elveszíteni a témát, nem elkezdeni védekezni vagy visszatámadni.
A Duovio segítségével biztonságosan kipróbálhat egy hasonló helyzetet. Egy virtuális személy szembesíti önt, ön pedig a saját szavaival válaszol, és a beszélgetés a reakciója alapján folytatódik.
Így gyakorolhatja, hogyan vállalja a saját valódi felelősségét, hogyan utasítsa el az aránytalan vádat, és hogyan állítson fel határt, ha a beszélgetés személyes támadássá alakul.