Szeretnék hétvégén otthon lenni.
Én pedig a szüleimhez szeretnék menni.
Tehát megint úgy lesz, ahogy te akarod.
És mit tegyek? Én menni akarok.
Egy ilyen beszélgetés nagyon gyorsan versengésnek tűnhet.
Vagy az egyik nyer - vagy a másik.
A kompromisszumot pedig ilyenkor gyakran valami középen lévő dologként képzeljük el:
Akkor csak fél napra megyünk, és mindketten egy kicsit elégedetlenek leszünk.
Néha valóban ez a megoldás a legjobb.
Gyakran azonban létezik jobb út is.
Először derítsük ki, valójában mire van szüksége mindkettőnknek.
A kérés nem ugyanaz, mint a szükséglet
Azt mondja:
Azt szeretném, ha szombaton otthon maradnánk.
Ez egy konkrét javaslat.
Mögötte azonban állhat például az a szükséglet, hogy:
- pihenjen,
- egy kis nyugalma legyen,
- időt töltsenek együtt,
- ne kelljen újra utaznia.
A másik ezt mondja:
Én a szüleimhez szeretnék menni.
A kérése mögött állhat például az a szükséglet, hogy:
- tartsa a kapcsolatot a családjával,
- betartsa az ígéretét,
- segítsen valakinek,
- vagy egyszerűen olyan emberekkel legyen, akiket régóta nem látott.
Amíg csak erről beszélünk:
otthon
ellentétben ezzel:
a szülőknél
a helyzet két összeegyeztethetetlen lehetőségnek tűnik.
Amint megértjük a mögöttük lévő szükségleteket, sokkal több lehetőség nyílhat meg.
Mielőtt megoldást javasol, derítse ki, mi fontos a másiknak
Konfliktusokban gyakran túl gyorsan állunk elő kompromisszummal:
Akkor két órára megyünk.
A másik:
Ennek nincs értelme.
És ismét ugyanott tartunk.
Ehelyett segíthet egy kérdés:
Mi a legfontosabb számodra ezen a látogatáson?
Talán kiderül:
Megígértem anyának, hogy segítek neki valamiben.
Ez már más probléma, mint az, hogy:
„Az egész hétvégét a szüleinknél kell töltenünk.”
És a megoldás is teljesen másképp nézhet ki.
Mondja ki világosan a saját szükségletét is
A kompromisszumra való törekvés néha egyoldalú alkalmazkodássá változik.
Jó, akkor megyünk.
Kívülről úgy tűnik, a probléma megoldódott.
Belül azonban ezt érezheti:
Már megint én engedtem.
Később pedig megjelenhet:
Én mindig csak azt csinálom, amit te akarsz.
Ezért fontos a saját szükségletét is kimondani:
Szeretnék megoldást találni, de tényleg szükségem van arra, hogy a hétvége egy része program nélkül teljen. Az elmúlt hetekben nagyon fáradt voltam.
Ezzel nem ultimátumot ad a másiknak.
Csak behoz a beszélgetésbe valamit, aminek a megoldás keresésekor ugyanolyan súllyal kell esnie latba.
A kompromisszum nem automatikusan fele-fele arányú
Képzelje el, hogy az egyik ember nyitott ablakot szeretne, a másik pedig becsukottat.
A kompromisszum:
Akkor hagyjuk félig nyitva.
működhet.
Összetettebb szükségleteknél azonban a matematikai felezés gyakran nem elég.
Például:
Este nyugalomra van szükségem.
Nekem dolgoznom kell, és többször telefonálnom is kell.
A megoldás nem feltétlenül ez:
mindketten megpróbálunk egy kicsit halkabban beszélni.
Lehet például ez:
Te a dolgozószobában fogsz dolgozni, én pedig a nappaliban leszek.
Mindketten megkapták annak nagy részét, amire valójában szükségük volt.
Ez gyakran jobb, mint a mechanikus „valami középen”.
Keressen egynél több lehetőséget
Amikor felmerül az első javaslat, hajlamosak vagyunk azonnal harcolni érte.
Mi lenne, ha szombaton mennénk?
Nem.
És ezzel véget ér a beszélgetés.
Segíthet, ha több lehetőséget hoznak létre anélkül, hogy azonnal értékelniük kellene őket.
Például:
Mehetünk csak szombat délelőtt.
Ezúttal mehetsz egyedül.
Áttehetjük a látogatást a jövő hétre.
Mehetünk vasárnap, a szombatot pedig szabadon hagyhatjuk.
Hirtelen már nem két lehetőségük van:
az enyém és a tiéd.
Több közös lehetőségük van, amelyek közül választhatnak.
Kérdezze meg, mi elengedhetetlen és mi rugalmas
A kérésünknek nem minden része egyformán fontos.
Például:
Tíz napra szeretnék nyaralni menni júliusban.
Lehet, hogy önnek alapvető fontosságú:
- legalább egy hétre elmenni.
De nem feltétlenül fontos:
- hogy pontosan júliusban,
- tíz napra,
- vagy egy konkrét helyre menjenek.
A másiknak is lehetnek rugalmatlan és rugalmas pontjai.
Segít megkérdezni:
Mi az, ami ebből tényleg fontos neked, és miben tudsz engedni?
Ugyanezt a kérdést pedig tegye fel saját magának is.
Ne keverje össze a kompromisszumot a kapitulációval
A kompromisszum így nézhet ki:
Szombat délelőttre szükségem van egy kis időre magamnak, te pedig a szüleidhez szeretnél menni. Mi lenne, ha délelőtt egyedül mennél, délután pedig együtt lennénk?
Kapituláció:
Jó, akkor megyek, még ha nincs is kedvem.
A különbség nem csak az eredményben rejlik.
Hanem abban is, hogy lehetősége volt-e kimondani a szükségletét, és a döntéshozatal során valóban figyelembe vették-e azt.
Ha az egyik ember szinte mindig csak azért enged, hogy ne legyen konfliktus, az hosszú távon nem egészséges kompromisszum.
Vigyázzon a rejtett alkudozással
A kompromisszum néha erre változik:
Jó, megteszem, de akkor te tartozol nekem valamivel.
Vagy:
Múlt héten én engedtem, úgyhogy most neked kell engedned.
A kapcsolatokban természetesen létezik kölcsönösség.
Ha azonban minden megállapodás az érdemek könyvelésévé válik, újabb konfliktus alakulhat ki.
Jobb kérdés ez:
Elfogadható ez a konkrét megállapodás mindkettőnk számára?
ahelyett, hogy:
Ki engedett már többször?
A megállapodásnak konkrétnak kell lennie
Néha a konfliktus ezzel a mondattal ér véget:
Akkor mindketten jobban igyekszünk majd.
Ez jól hangzik.
De pontosan mit jelent?
Ha például a házimunkát próbálják rendezni:
Többet kell segítened nekem.
az bizonytalan.
Egy konkrét megállapodás így hangozhat:
Ebben a hónapban kedden és pénteken te vásárolsz be, én pedig hét közben gondoskodom a főzésről.
Vagy:
Ha egyikünk nem tudja elvégezni a feladatát, legkésőbb egy nappal korábban szól a másiknak.
Minél konkrétabb a megállapodás, annál kisebb az esélye, hogy mindenki másképp értelmezi.
Egy jó megállapodás több egyszerű kérdésre is választ ad
Hasznos tudni:
- Ki mit fog tenni?
- Mikor?
- Milyen gyakran?
- Mi történik, ha nem sikerül?
- Mikor térünk vissza a megállapodásra, ha nem működik?
Például:
Próbáljuk meg egy hónapig váltogatni a hétvégéket. Az egyiket közösen tervezzük meg, a másikat pedig mindenki maga szervezi. Egy hónap múlva megbeszéljük, megfelel-e nekünk.
Ez már olyan megállapodás, amelyet valóban ki lehet próbálni.
A kompromisszum lehet ideiglenes
Nem kell mindig végleges megoldást találniuk.
Néha mondhatják:
Most nem tudjuk, mi válna be nekünk. Próbáljuk meg két hétig így, aztán értékeljük ki.
Ez főleg az ismétlődő témáknál hasznos:
- házimunka,
- együtt töltött idő,
- gyerekekről való gondoskodás,
- munkarend,
- látogatások,
- pénz.
A tökéletes megoldás végtelen keresése helyett végezhetnek egy kis kísérletet.
Mi van akkor, ha a szükségletek valóban összeegyeztethetetlenek?
Nem minden különbséget lehet elegáns megállapodással megoldani.
Az egyik ember például gyereket szeretne.
A másik nem akar.
Ezt a problémát nem oldja meg az, hogy:
Akkor legyen fél gyerekünk.
Bizonyos szükségletek és értékek egyszerűen összeegyeztethetetlenek.
Ilyenkor is segít azonban a jó kommunikáció.
Nem azzal, hogy lehetetlen kompromisszumot hoz létre.
Hanem azzal, hogy világosan megmutatja:
- Pontosan miben különbözünk?
- Rugalmas-e valamelyik rész?
- Képesek vagyunk együtt élni ezzel a különbséggel?
Néha az összeegyeztethetetlenség tisztességes felismerése jobb, mint egy hamis megállapodás, amellyel senki sem elégedett.
Mi van akkor, ha a másik csak a saját megoldását akarja?
Mondhatja:
Szükségem van arra, hogy ez így legyen.
A másik pedig:
Nem. Az én elképzelésem szerint fogjuk csinálni.
Ekkor már nem csupán kompromisszum kereséséről van szó.
Visszatérhet ehhez az alapelvhez:
Értem, hogy te ezt szeretnéd. Én azonban nem érzem jól magam ezzel a megoldással. Szükségem van arra, hogy olyan változatot találjunk, amellyel mindketten egyet tudunk érteni.
Ha a másik fél nem hajlandó elismerni az ön szükségleteit, lehet, hogy nem az a probléma, hogy nem tudnak elég jó kompromisszumot találni.
Lehet, hogy egyelőre nem születik közös kompromisszum.
Mi van akkor, ha főleg azért enged, hogy béke legyen?
Ezt fontos felismerni.
Azt mondja:
Jó, akkor legyen úgy, ahogy te akarod.
És megkönnyebbülést érez - a vita véget ért.
Ugyanakkor azonban talán ellenállást vagy frusztrációt is érez.
Tegye fel magának a kérdést:
Egyetértek ezzel a megoldással, vagy csak azt szeretném, hogy végre véget érjen a konfliktus?
Ha a második lehetőség az igaz, jobb lehet ezt mondani:
Nem akarok tovább veszekedni, de ezzel a megoldással egyelőre nem értek egyet. Még szükségem van egy kis időre, hogy átgondoljam.
Ez egészségesebb lehet, mint az azonnali beleegyezés, amelyet később a másik szemére vetne.
Ne várja, hogy a másik automatikusan felismeri a legfontosabb szükségletét
Vitatkozhatnak a nyaralásról, a pénzről vagy a látogatásokról.
A felszín alatt azonban valami egészen más is meghúzódhat.
Például:
Megint nem akarom az egész hétvégét a szüleiddel tölteni.
A másik ezt hallja:
Nem szereted a családomat.
Ön közben erre gondol:
Nekem is szükségem van egy kis pihenésre.
Ha ezt nem mondja ki, a másik olyan problémával próbálhat alkudozni, amely valójában nem is az ön problémája.
Ezért hasznos lehet közvetlenül kimondani:
Nem arról van szó, hogy nem szeretném látni őket. Arról van szó, hogy szükségem van rá, hogy a hétvége egy része program nélkül teljen.
Hirtelen új lehetőségek nyílnak meg.
Egyszerű eljárás a megállapodás kereséséhez
Ha eltérő szükségleteik vannak, megpróbálhatják a következőket:
[B1. Fogalmazza meg a saját szükségletét.]
Szükségem van rá, hogy hétvégén legyen egy kis időm pihenni.
2. Derítse ki a másik szükségletét.
Mi fontos neked abban, hogy éppen most menjünk a szüleinkhez?
3. Válassza külön a szükségleteket a konkrét megoldásoktól.
Tehát te látni szeretnéd őket, nekem pedig szükségem van arra, hogy a hétvége egy része szabad legyen.
4. Javasoljon több lehetőséget.
Mehetnénk csak vasárnap, szombaton mehetnél egyedül, vagy áttehetnénk a látogatást a jövő hétre.
5. Egyezzenek meg egy konkrét megoldásban.
Jó, szombaton otthon maradunk, vasárnap pedig elmegyünk ebédelni.
Csak ezután születik valódi megállapodás.
Az a cél, hogy ne mindketten kapjanak meg mindent
A kompromisszum gyakran azt jelenti, hogy mindketten lemondanak valamiről.
A különbség azonban abban rejlik, hogy közben mindketten kapnak-e valamit, ami valóban fontos számukra.
Ezért egy jó megállapodásnak nem feltétlenül ezt kell jelentenie:
50% nekem és 50% neked.
Jelentheti ezt is:
Az én legfontosabb szükségletemet is tiszteletben tartják, és a tiédet is.
Ha ez nem lehetséges, jobb ezt beismerni, mint olyan megállapodást létrehozni, amely csak papíron működik.
A megállapodás csak akkor mutatkozik meg, amikor a másik nem ugyanazt akarja, mint ön
Olvasás közben könnyű azt mondani:
Keressünk olyan megoldást, amely mindkettőnknek megfelel.
A valós beszélgetésben azonban a másik ezt válaszolhatja:
Én nem akarok más lehetőséget. Azt akarom, hogy velem gyere.
És éppen ilyenkor nehéz nem csak a béke kedvéért engedni, illetve nem elkezdeni harcolni a saját változatáért.
A Duovio alkalmazásban biztonságosan gyakorolhat egy hasonló helyzetet. A virtuális személynek saját, legitim szükséglete van, és nem feltétlenül fogadja el az első javaslatát. Ön kiderítheti, mi fontos neki, megfogalmazhatja a saját szükségletét, és olyan konkrét megoldást kereshet, amely mindkét felet tiszteletben tartja.