„Ma nem szeretnék vendégeket.”
„Erről most nem szeretnék beszélni.”
„Nem szeretném, ha közzétennéd a fotóimat.”
„Ezen a hétvégén szükségem van egy kis énidőre.”
A másik ember határai nem feltétlenül esnek jól nekünk.
- Felboríthatják a terveinket.
- Csalódást okozhatnak nekünk.
- Azt jelenthetik, hogy nem kapunk meg valamit, amire vágytunk.
És éppen ilyenkor derül ki, hogy valóban tiszteletben tartjuk-e a határt.
Mert viszonylag könnyű tiszteletben tartani egy olyan határt, amellyel egyetértünk.
Sokkal nehezebb akkor, amikor azt gondoljuk:
Ugyan már, túlreagálod.
Erre igazán semmi szükség.
De hát ezzel megnehezíted az életemet.
Ha szeretnél, ez nem zavarna.
A határ tiszteletben tartása nem jelent egyetértést
Képzeljük el:
Ma nem szeretném, ha bárki átjönne hozzánk.
Azt gondolhatjuk:
Szerintem ez semmi gondot nem okozna.
Csalódottak lehetünk:
Vártam, hogy láthassuk őket.
Akár azt is mondhatjuk:
Sajnálom, mert számítottam erre.
Mindez rendben van. A határ tiszteletben tartása nem azt jelenti, hogy:
„Ugyanúgy kell gondolkodnom, mint neked.”
Inkább azt jelenti:
„Komolyan veszem, hogy ez fontos neked, még akkor is, ha én másként élem meg.”
Így tehát mondhatjuk:
Sajnálom, mert vártam a látogatást. Ugyanakkor megértem, hogy ma nem szeretnéd, ha otthon lennének.
Mindkettő igaz lehet egyszerre.
A határ nem jelenti automatikusan azt, hogy alkudozni kell kezdeni
A másik azt mondja:
Nem akarok odamenni.
Mi pedig elkezdjük:
De miért?
Nincs hozzá kedvem.
De hát csak két órát leszünk ott.
Akkor sem akarok.
És ha korábban indulnánk el?
Nem.
Akkor legalább egy kis időre gyere el.
Mindegyik kérdés külön-külön ártalmatlannak tűnhet.
Együtt azonban olyan helyzetet teremtenek, amelyben „a nem” csak akkor érvényes, ha a másik elég jól meg tudja indokolni.
Ez már nem igazán a határ tiszteletben tartása.
Néha segíthet, ha feltesszük magunknak a kérdést:
Azért kérdezek, hogy jobban megértsem a másikat, vagy olyan érvet keresek, amellyel a „nemjét” „igenre” változtathatom?
Ez nem jelenti azt, hogy soha nem kérdezhetjük meg, miért.
Különbség van ezek között:
Megkérdezhetem, mi zavar benne? Szeretném jobban megérteni.
és:
Na, mi zavar benne? Hiszen semmiség az egész.
Az első kérdés teret ad.
A második már magában foglalja azt az ítéletet, hogy a határ nem jogos.
A csalódás rendben van. A nyomásgyakorlás nem
Amikor valaki nemet mond valamire, nem kell úgy tennünk, mintha:
Ez teljesen rendben van, egyáltalán nem zavar.
- Zavarhat minket.
- Szomorúak lehetünk.
- Mérgesek lehetünk.
Mondhatjuk:
Sajnálom. Nagyon reméltem, hogy együtt megyünk.
Ez tájékoztatás arról, mit élünk át.
Más dolog viszont azt mondani:
Vagyis neked megint egyáltalán nem számítok.
Vagy:
Ha tényleg szeretnél, megtennéd.
Vagy:
Én megtenném érted.
Ilyenkor a csalódás már olyan eszközzé válik, amellyel megpróbáljuk megváltoztatni a másik döntését.
Csalódottak lehetünk, és mégis tiszteletben tarthatjuk a határt.
Ügyeljünk arra, hogy ne büntessük a másikat a határa miatt
Néha formálisan elfogadjuk a határt:
Rendben.
De aztán megbüntetjük a másikat:
- Abbahagyjuk vele a kommunikációt.
- Órákig vagy napokig hidegen viselkedünk vele.
- Szándékosan teszünk valamit, hogy bosszantsuk.
- Iróniával kezdünk élni:
Persze, neked aztán szükséged van a saját térre.
Vagy:Ne aggódj, soha többé nem kérek tőled semmit.
Ez nem ugyanaz, mint azt mondani:
Most nagyon csalódott vagyok, és szükségem van egy kis időre magamban. Később szívesen visszatérnék erre.
Teljesen jogos, ha időre van szükségünk a saját érzelmeink feldolgozásához.
A büntető célú visszahúzódásnak más a célja:
„Ha nem teszed meg, amit kérek, megfizetsz érte.”
Ez pedig a nyomásgyakorlás újabb módja lehet.
A határ tiszteletben tartása azt jelenti, hogy nem keresünk módot a kijátszására
Valaki azt mondja:
Ma nem szeretnék erről beszélni.
Tíz perc múlva pedig:
Csak egy kérdést…
Valaki azt mondja:
Nem szeretném, ha közzétennéd a fotóimat.
Mi pedig azt gondoljuk:
A nyilvános profilodra ne. De a baráti csoportba azért kitehetem.
Vagy:
Kérlek, munka közben ne hívj fel, hacsak nem valami fontosról van szó.
Nekünk pedig eszünkbe jut:
Akkor csak egy percre hívom fel.
Lehet, hogy formálisan kivételt keresünk. Valójában azonban azt teszteljük, meddig tolhatjuk ki a határt.
A határ tiszteletben tartása azt jelenti, hogy a szándékát tartjuk tiszteletben, nem pedig olyan megfogalmazást keresünk, amely lehetővé teszi, hogy technikailag megkerüljük.
Ha nem vagyunk biztosak benne, mit jelent a határ, megkérdezhetjük:
Amikor azt mondod, hogy munka közben ne hívjalak, rendben van, ha inkább írok egy üzenetet, és majd akkor válaszolsz, amikor tudsz?
Ez más, mint saját szakállunkra kivételt teremteni.
Nem minden az, amit valaki „határnak” nevez
A „határ” szó olykor olyan érvnek tűnhet, amely után a másik már nem emelhet kifogást.
Például:
Az én határom az, hogy nem találkozhatsz azzal a barátoddal.
Itt már nem csupán arról van szó, hogy az illető mit hajlandó maga megtenni.
A másik viselkedését próbálja irányítani.
A határ például így szólhatna:
Nem szeretnék olyan kapcsolatban lenni, amelyben megszabjuk egymásnak, hogy kivel találkozhatunk.
Vagy:
Ha beszélgetés közben kiabálsz velem, megszakítom a beszélgetést, és később térek vissza rá.
A különbség az, hogy a határ általában ezt mondja:
„Ezt vagyok hajlandó elfogadni, megtenni vagy folytatni.”
A másik irányítása viszont ezt mondja:
„Ezt neked kell megtenned.”
A különbség azonban nem mindig teljesen egyértelmű.
A kapcsolatokban vannak közös kötelezettségek, közös otthon, gyerekek, pénzügyek vagy megállapodások.
Nem mondhatjuk például egyoldalúan:
Az én határom az, hogy többé nem gondoskodom a gyerekekről.
és ezzel megszüntethetjük a közös felelősséget.
Azt viszont mondhatjuk:
A jelenlegi gondoskodási feladatmegosztással már régóta nem boldogulok. Szükségem van arra, hogy találjunk valamilyen más megoldást.
A „határ” nem varázsszó, amellyel egyoldalúan felmondhatjuk a közös kötelezettségeket, vagy irányítani kezdhetjük a másik életét.
A határ tiszteletben tartása nem jelenti azt, hogy le kell mondanunk a saját szükségleteinkről
A partnerünk azt mondja:
Szombaton egész napra szükségem van, hogy egyedül legyek.
Nekünk ugyanakkor erre lehet szükségünk:
Szeretném, ha a hétvégén lenne egy kis közös időnk.
Nem kell lemondanunk a saját szükségletünkről.
Mondhatjuk:
Megértem, hogy szombaton egyedül szeretnél lenni. Nekem viszont fontos, hogy rendszeresen töltsünk együtt időt. Megnézhetnénk, hogy a vasárnap megfelelne-e nekünk?
Tiszteletben tartjuk ezt a határt:
„Szombaton egyedül szeretnék lenni.”
És közben a saját szükségletünket is kifejezzük:
„Szükségem van arra, hogy együtt töltsünk időt.”
Csak ezután keresünk megoldást.
Ne magyarázzuk meg a másiknak, hogy valójában miért nincs szüksége a határára
Ennek nagyon csábító lehet engedni.
A másik azt mondja:
Ne olvasd el az üzeneteimet a telefonomon.
Mi pedig így válaszolunk:
Ha nem titkolnál előlem semmit, nem zavarna.
Vagy:
Ma este szükségem van egy kis nyugalomra.
De hát egész nap egyedül voltál.
Vagy:
Ne gúnyolódj rajtam így mások előtt.
De hát mindenki tudja, hogy csak viccelünk.
Mindegyik esetben ezt mondjuk a másiknak:
„Szerintem nem elég jó az indokod.”
A határnak azonban nem kell átmennie a jóváhagyási eljárásunkon ahhoz, hogy a másiknak fontos legyen.
- Lehet, hogy nem értjük.
- Lehet, hogy nem értünk vele egyet.
- Kérdezhetünk róla.
De nem kell bebizonyítanunk a másiknak, hogy nincs szüksége rá.
Az, hogy „múltkor nem zavart”, nem jelenti azt, hogy „ma sem zavarhat”
Az emberek megváltoztathatják a határaikat.
- Valaki korábban beleegyezhetett valamibe, amit ma már nem szeretne.
- Rájöhetett, hogy ez kellemetlen számára.
- Megváltozhatott a helyzet.
- Akkor más állapotban lehetett.
Például ez:
Múltkor beleegyeztél, hogy nálunk aludjon.
nem jelenti azt, hogy:
„Most is bele kell egyezned.”
Ugyanígy az, hogy:
Régebben nem zavartak ezek a viccek.
nem jelenti feltétlenül azt, hogy az embernek örökké el kell viselnie őket.
Megkérdezhetjük:
Értem, hogy ez most zavar. Változott számodra valami ezzel kapcsolatban?
De nem kell csalásnak vagy igazságtalanságnak tekintenünk a határ megváltozását csak azért, mert korábban más volt.
Lehet, hogy pontosítanunk kell a határt
Néha a határ túl általános:
Ne zavarj munka közben.
Mit jelent az, hogy „zavarni”?
- Telefonálni?
- Üzenetet írni?
- Bemennni a dolgozószobába?
- Mi van, ha valami fontosról van szó?
Teljesen rendben van, ha pontosítást kérünk:
Szeretném tiszteletben tartani. Segítene, ha tudnám, pontosan mire gondolsz. Rendben van, ha küldök egy üzenetet, amit csak munka után olvasol el?
Ez nem a határ feszegetése.
Hanem annak a megértésére tett kísérlet, hogyan tudjuk valóban tiszteletben tartani.
Hasonlóképpen, ha valaki azt mondja:
Szükségem van most egy kis térre.
megkérdezhetjük:
Értem. Ma teljesen egyedül szeretnél lenni, vagy visszatérhetünk erre este?
A pontosítás segíthet elkerülni, hogy mindenki mást értsen ugyanazon mondat alatt.
Néha a határ minket is érint
Egyes határok nem semlegesek.
A partnerünk azt mondja:
Nem szeretnék veled együtt élni.
Mi pedig a kapcsolat jövője fontos részének tartjuk az együttélést.
Vagy:
Nem szeretnék gyereket.
Mi pedig szeretnénk.
Vagy:
Sokkal több egyedül töltött időre van szükségem a kapcsolatban.
Nekünk pedig lényegesen több közös időre van szükségünk.
Lehet, hogy nincs olyan megfogalmazás, amely feloldja a különbséget.
A másik határának tiszteletben tartása nem azt jelenti, hogy azt mondjuk:
„Akkor lemondok a saját szükségleteimről.”
Jelentheti viszont ezt:
Tiszteletben tartom, hogy nem szeretnél együtt élni. Nekem viszont hosszú távon fontos az együttélés. El kell gondolkodnom azon, mit jelent ez a kapcsolatunkra nézve.
A másik önmagáról dönt. És továbbra is te is önmagadról döntesz.
A határ tiszteletben tartása nem alárendelődés. A másiknak joga van eldönteni, mi elfogadható számára. Neked ugyanígy jogod van eldönteni, mi elfogadható számodra.
Vannak különbségek, amelyeket nem lehet kompromisszummal feloldani
Gyakran találhatunk valamilyen megoldást. Néha nem.
Ha az egyik ember azt mondja:
Ezt nem szeretném.
a másik pedig ezt:
Én nem akarok olyan kapcsolatot, amiben ez nincs.
lehet, hogy nem létezik olyan kompromisszum, amellyel mindketten elégedettek lennének.
Ez nem feltétlenül kommunikációs kudarc.
Néha csak a jó kommunikáció segítségével derítjük ki pontosabban, hogy nem egyeznek a szükségleteink.
És ez is fontos eredmény.
Mi van, ha a másik határa valóban nagyon korlátoz engem?
Ilyenkor több lehetőséged is van.
- Elfogadod a határt, még akkor is, ha nem tetszik.
- Megkérdezed, van-e olyan másik megoldás, amely mindkettőtök szükségleteit tiszteletben tartja.
- Elmondod, neked mire van szükséged az adott helyzetben.
- Úgy döntesz, hogy számodra ez a felállás hosszú távon nem elfogadható.
Ami nem tartozik igazán az egészséges lehetőségek közé:
Addig próbálom meggyőzni a másikat, amíg meg nem változtatja a határát.
Ha a másik határa komoly problémát jelent számodra, gyakran hasznosabb nyíltan beszélni erről, mint fokozatosan, nyomásgyakorlással lebontani a határt.
A határ tiszteletben tartása nagyon egyszerűen is kifejezhető
A másik:
Ma nem szeretnék vendégeket.
Te:
Jól értem, hogy ma egyáltalán nem szeretnél vendégeket?
A másik:
Igen.
Te:
Rendben. Sajnálom, mert vártam, hogy találkozhassunk velük. Tiszteletben tartom. Kérlek, beszéljük meg később, hogyan szeretnénk legközelebb megtervezni a látogatásokat.
Néhány mondatban több fontos dolgot tettél:
- ellenőrizted, hogy jól érted-e a határt,
- őszintén elmondtad, mit vált ki belőled,
- nem próbáltad ráerőltetni az akaratodat a másikra,
- és teret adtál egy későbbi megállapodásnak.
Ez más, mint:
De hát már megígértem nekik.
Ezt nem teheted velem.
Akkor csak egy órára jönnek.
Már tényleg nem tudom, mi bajod van állandóan.
Egyszerű séma arra az esetre, ha nem tudod, hogyan reagálj
Ez a sorrend segíthet:
Meghallom a határt → meggyőződöm róla, hogy értem → kifejezem az érzésemet vagy a szükségletemet → nem próbálom ráerőltetni az akaratomat → eldöntöm, mit tudok én tenni.
Például:
Értem, hogy ma nem szeretnél erről beszélni. Sajnálom, mert szeretném megoldani. Azt viszont tudnom kell, mikor térhetünk vissza rá. Megfelelne neked a holnap este?
Itt tiszteletben tartod a határt:
„Ma nem.”
És a saját szükségleted sem tűnik el:
„Szükségem van arra, hogy egyszer megoldjuk a problémát.”
Így nézhet ki mindkét fél határainak tiszteletben tartása.
A másik határának tiszteletben tartása nem jelenti azt, hogy elveszíted a saját hangodat
A másik határa lehet kellemetlen, túlzónak tarthatod, megnehezítheti a terveidet, vagy csalódást, esetleg félelmet válthat ki belőled.
Nem kell elnyomnod ezeket az érzéseket, és azzal sem kell egyetértened, ahogyan a másik látja a világot.
Más a fontos:
A másik határa nem feltétlenül kellemes, és lehet, hogy nem egyezik azzal, amit te szeretnél. A tiszteletben tartása azt jelenti, hogy nem kényszeríted a másikat a megváltoztatására. Arról viszont továbbra is te döntesz, mit kezdesz vele a saját életedben.
A „nem” elfogadása főleg akkor könnyű, ha nem fontos számunkra az eredmény
Egy valódi beszélgetésben a határ azt is jelentheti, hogy elveszítünk valamit, amire nagyon vágyunk.
- A partnerünk nem szeretné folytatni a témát.
- Egy barátunk visszautasítja a kérésünket.
- Egy kollégánk nem akar több munkát vállalni.
- Egy hozzánk közel álló embernek nagyobb távolságra van szüksége.
És éppen ilyenkor támadhat az a késztetésünk, hogy még egyszer megmagyarázzuk, meggyőzzük, érveljünk vagy bűntudatot keltsünk.
A Duovio segítségével biztonságosan gyakorolhatsz hasonló helyzeteket. Egy virtuális ember határt szab neked, te pedig kipróbálhatod, hogyan fejezheted ki a csalódásodat vagy a szükségletedet anélkül, hogy nyomást gyakorolnál rá, és rávennéd a döntése megváltoztatására.
Így kipróbálhatod, mi a különbség a megértés, az egyezkedés és a nyomásgyakorlás között - és kereshetsz olyan reakciót, amely tiszteletben tartja a másikat anélkül, hogy közben feladnád önmagadat.