De hát ezt egyáltalán nem mondtad.
De igen. Tökéletesen emlékszem rá.
Nem, mi másban állapodtunk meg.
Akkor rosszul emlékszel.
És néhány mondat után már nem az eredeti problémáról van szó.
Elkezdődik a vita arról, ki emlékszik helyesen.
Ez kellemetlen lehet, mert mindannyian gyakran valóban igaznak éljük meg a saját változatunkat.
Ez azonban automatikusan még nem jelenti azt, hogy valaki hazudik.
Az emlékezet nem felvétel
A beszélgetéseket nem hangfelvételként tároljuk.
A jelentésre, néhány mondatra, az érzelmekre és arra emlékszünk, ami számunkra fontos volt. Ezért két ember eltérően érzékelheti ugyanazt a helyzetet.
Például:
Azt mondtam, hogy talán később érkezem.
A másik azonban így emlékszik:
Azt mondtad, hogy hétkor jössz.
Lehetséges, hogy az egyik ember bizonytalanságot hallott, a másik pedig konkrét ígéretet.
Ez még nem jelenti azt, hogy valaki tudatosan elferdíti a valóságot.
Kezdjék azzal, hogy elfogadják a különböző nézőpontot
Ahelyett, hogy:
Ez nem történt meg.
hasznosabb lehet:
Én másképp emlékszem rá.
Kis különbség a megfogalmazásban, de nagy különbség a hangnemben.
Az első mondat ezt jelenti:
„A te változatod téves.”
A második ezt mondja:
„Az én emlékem más.”
Így teret hagynak a további beszélgetésnek.
Válasszák külön a tényeket az értelmezéstől
Félreértéskor gyakran három különböző dolog keveredik össze:
- ami valóban történt,
- ahogyan megértettük,
- és ahogyan hatott ránk.
Például:
Azt mondtad, hogy azon a hétvégén otthon leszel.
Ez egy konkrét mondatra való emlékezés lehet.
De ez:
Tehát megígérted, hogy sehová sem mész.
már értelmezés lehet.
És ez:
Utána úgy éreztem, hogy becsaptál.
az érzelmi hatás.
Ha ezeket a rétegeket elkülönítjük, a beszélgetés sokkal áttekinthetőbbé válik.
Mondhatják:
Én úgy emlékszem, hogy azt mondtam, egyelőre nem tervezek semmit. De megértem, hogy ebből te azt gondoltad, otthon leszek.
Nem kell egyetérteniük a pontos megfogalmazásban ahhoz, hogy megértsék, hol keletkezett a félreértés.
Ne próbálják egyetlen mondattal eldönteni a vitát
Nagyon gyorsan elhangozhat:
Tehát azt állítod, hogy csak kitalálom?
Vagy:
Akkor melyikünk hazudik?
A különböző emlék azonban nem feltétlenül jelent hazugságot.
Válaszolhatnak így:
Nem azt mondom, hogy kitalálsz valamit. Csak én másképp emlékszem erre a helyzetre.
Ez gyakran segít abban, hogy a beszélgetés a konkrét problémánál maradjon a személyes vádaskodás helyett.
Keressék az ellenőrizhető pontokat
Néha vannak olyan információk, amelyekhez vissza lehet térni.
Például:
- egy üzenet a telefonban,
- egy e-mail,
- a naptár,
- egy munkafeladat,
- egy konkrétan megbeszélt időpont,
- valaki más, aki jelen volt a beszélgetésnél.
Ha ez hasznos, mondhatják:
Nézzük meg az üzeneteket, hátha pontosítottuk ott valahogy.
Ez nem ugyanaz, mint:
Várj, bebizonyítom neked, hogy nincs igazad.
Nem a győzelem a cél.
A cél annak kiderítése, hogy mi ellenőrizhető ténylegesen.
De nem mindent lehet ellenőrizni
Gyakran semmilyen feljegyzés nem létezik.
Ilyenkor fél órát is eltölthetnek azzal, hogy mindketten újra elmondják a saját változatukat.
Te ezt mondtad.
Nem mondtam.
Dehogynem.
Biztosan nem.
Ilyenkor hasznos lehet elismerni:
Valószínűleg most nem fogjuk megtudni, melyik változat a pontos.
Ez frusztrálónak tűnhet.
Ugyanakkor megnyit egy másik kérdést:
Mit tehetünk azzal, ami ezután történt?
Nem kell egyetérteniük a múltról ahhoz, hogy foglalkozzanak a következményekkel
Képzeljék el, hogy az egyik ember ezt mondja:
Az volt az érzésem, hogy megbeszéltük, nyolcra jössz.
A másik:
Én ezt egyáltalán nem így értettem.
Nem kell mindenáron eldönteniük, ki emlékszik helyesen a beszélgetésre.
Eljuthatnak ehhez:
Rendben, mindketten másképp értettük ezt a megbeszélést. Legközelebb inkább üzenetben is megerősítjük az időpontot.
Ez nem menekülés a felelősség elől.
Ez praktikus megoldás egy olyan helyzetre, amelyben talán már nem lehet meghatározni egyetlen biztos változatot.
A hatás elismerése nem jelenti a másik változatának megerősítését
Ez nagyon fontos lehet.
Mondhatják:
Megértem, hogy ha azt gondoltad, nyolcra jövök, akkor bosszantott, amikor később érkeztem.
Anélkül, hogy közben ezt is mondanák:
Igen, megígértem, hogy nyolcra jövök.
Elismerik a másik ember megélését.
Közben nem kell feladniuk a saját emléküket.
Ugyanígy mondhatják:
Megértem, miért érezted magad mellőzve.
és közben:
Én azonban nem úgy emlékszem a beszélgetésre, mintha szándékosan figyelmen kívül hagytam volna a kérdésedet.
A két dolog egyszerre is igaz lehet.
Óvakodjanak a címkézéstől
Az emlékekről szóló vitában könnyen ilyen mondatokhoz jutunk:
Te elferdíted a valóságot.
Már megint kitalálsz valamit.
Teljesen szelektív az emlékezeted.
Te mindig mindent a saját javadra fordítasz.
Így a félreértésből az ember minősítése lesz.
Onnantól pedig nagyon nehéz visszatérni az eredeti témához.
Sokkal biztonságosabb a saját nézőpontjukat leírni:
Én másképp emlékszem a megfogalmazásra.
Vagy:
Az az érzésem, hogy mindketten más jelentést tulajdonítottunk ennek a mondatnak.
Ugyanígy nem kell megtagadniuk a saját tapasztalatukat
A nyitottságra törekvés nem jelenti automatikusan azt, hogy ezt kell mondaniuk:
Rendben, valószínűleg az egészet rosszul jegyeztem meg.
Ha biztosak a saját emlékükben, nyugodtan ragaszkodhatnak hozzá:
Megértem, hogy te másképp emlékszel. Én továbbra is úgy érzem, hogy így állapodtunk meg.
Ez különbözik ettől:
Én tudom, hogyan történt, te pedig tévedsz.
Lehetnek határozottak anélkül, hogy rossz szándékot tulajdonítanának a másiknak.
Amikor a vita a valóságért folytatott harccá változik
Néha a beszélgetés így kezd kinézni:
Ezt soha nem mondtam.
„De mondtad.”
Nem. Te mindig elferdítesz mindent.
„Tehát megint csak kitalálom?”
Ilyenkor hasznos lehet magát a beszélgetés módját megállítani.
Például:
Az az érzésem, hogy már csak azt próbáljuk bebizonyítani egymásnak, kinek helyes az emléke. Inkább beszéljük meg, mit kell ebből tisztáznunk.
Vagy:
Nem akarom azt állítani, hogy a te tapasztalatod nem valódi. Ugyanakkor a sajátomat sem szeretném megtagadni.
Ez fontos határ lehet.
Mi van akkor, ha a különböző emlék valóban lényeges?
Nem minden félreértés jelentéktelen.
Néha pénzről, munkahelyi feladatról, fontos megállapodásról vagy következményekkel járó döntésről lehet szó.
Ilyenkor érdemes pontosabbnak lenni.
Például:
Két különböző változatunk van a megállapodásról. Először nézzük meg, mi van írásban, aztán döntsük el, hogyan tovább.
Fontos megállapodások esetén jó eredmény lehet az is, ha a jövőben változtatnak a gyakorlaton:
Legközelebb az ilyen döntést inkább erősítsük meg e-mailben.
Ez nem a bizalmatlanság jele.
Ez egy mód arra, hogy csökkentsék a további félreértések lehetőségét.
Néha nem az emlékről, hanem a jelentésről van szó
Két ember emlékezhet ugyanarra a mondatra, mégis mást érthet alatta.
Például:
Majd meglátjuk, hogyan alakul.
Az egyik ezt érti alatta:
„Valószínűleg igen.”
A másik ezt:
„Semmit sem ígérek.”
Később mindketten őszintén állíthatják, hogy más volt a megállapodás.
Ezért érzékeny témáknál hasznos ellenőrizni a jelentést:
Amikor azt mondod, hogy majd meglátjuk, az azt jelenti, hogy egyelőre ne számítsak arra, hogy eljössz?
Egy ilyen kérdés sok vitát megelőzhet még azelőtt, hogy kialakulnának.
Bizonyítás helyett próbálják összefoglalni mindkét nézőpontot
Ha nem tudnak megegyezni, mondhatják:
Én úgy emlékszem, azt mondtam, hogy a helyzettől függően jelentkezem. Te ebből azt értetted, hogy biztosan eljövök. Tehát mindketten másképp értettük ezt a megbeszélést.
Így nem kell győztest hirdetniük.
Csak pontosabban írják le a problémát.
Ebből pedig már következhet a következő lépés:
Legközelebb inkább teljesen egyértelműen beszéljük meg az ilyesmit.
Mikor érdemes lezárni a beszélgetést
Ha továbbra is körbe-körbe járnak:
Te ezt mondtad.
Nem mondtam.
De igen.
Nem.
a további ismételgetés általában nem vezet semmire.
Mondhatják:
Úgy gondolom, most nem fogunk megegyezni a pontos változatban. Nem szeretném, ha tovább csak erről vitatkoznánk.
És ezután:
Beszéljük meg inkább, mit kell most tennünk.
Néha az, hogy képesek vagyunk elfogadni bizonyos fokú bizonytalanságot, sokkal hasznosabb, mint a százszázalékos egyetértés elérésének szükségessége.
Segíthet egy egyszerű struktúra
Ha mindketten másképp emlékeznek a helyzetre, próbálják ki ezt:
1. Írják le a saját emléküket vádaskodás nélkül.
Én úgy emlékszem rá, hogy…
2. Ismerjék el a másik nézőpontját.
Megértem, hogy te másképp emlékszel rá.
3. Válasszák külön a tényeket a jelentéstől.
Lehet, hogy mindketten másképp értelmeztük ezt a mondatot.
4. Keressék a következő gyakorlati lépést.
Legközelebb egy üzenetben is megerősítjük az ilyen megállapodást.
Ez gyakran jobban működik, mint megpróbálni rávenni a másikat arra, hogy fogadja el a múltról alkotott változatukat.
Nem az a cél, hogy eldöntsék, kinek jobb az emlékezete
Néha végül kiderül, hogyan történt.
Máskor nem.
Az egészséges kommunikációhoz nem szükséges, hogy az egyik ember mindig elismerje:
Igazad volt, én emlékeztem rosszul.
Néha elégséges eredmény lehet ez:
Mindketten másképp értettük. Most már tudjuk, hol keletkezett a probléma, és mit csinálunk másképp legközelebb.
Ez talán nem olyan kielégítő, mint az egyértelmű győzelem.
Egy kapcsolat vagy együttműködés szempontjából azonban gyakran sokkal hasznosabb.
A legnehezebb elviselni, hogy a másiknak más változata van
Olvasás közben egyszerű azt mondani:
Én másképp emlékszem rá.
Egy valódi beszélgetésben azonban a másik ezt válaszolhatja:
Nem. Pontosan emlékszem, mit mondtál. Most csak elferdíted.
És éppen ilyenkor nehéz nem elkezdeni bizonygatni, hogy hazudik, nem feladni a saját tapasztalatukat, és nem szem elől téveszteni a fő témát.
A Duovio segítségével biztonságosan gyakorolhatnak egy hasonló helyzetet. A virtuális személy másképp emlékszik az eseményre, vagy másképp értelmezi azt, önök pedig a saját szavaikkal reagálnak.
Kipróbálhatják, hogyan írják le a saját változatukat vádaskodás nélkül, hogyan tartsák tiszteletben a másik eltérő tapasztalatát, és hogyan keressenek megoldást akkor is, ha nem tudnak megegyezni a múlt egyetlen változatában.