Duovio cikkek Ugrás a tréningekre →

Mit tegyünk, ha mindannyian másképp emlékszünk egy beszélgetésre

De ezt egyáltalán nem mondtad.De, mondtam. Tökéletesen emlékszem rá.Nem, mi másként beszéltük meg.Akkor rosszul emlékszel rá.

És néhány mondat után már nem az eredeti problémáról van szó.

Elkezdődik a vita arról, ki emlékszik helyesen.

Ez kellemetlen lehet, mert gyakran mindketten valóban igaznak éljük meg a saját verziónkat.

Ez azonban nem jelenti automatikusan azt, hogy valaki hazudik.

Az emlékezet nem felvétel

A beszélgetéseket nem hangfelvételként tároljuk.

A jelentésre, bizonyos mondatokra, érzelmekre és arra emlékszünk, ami fontos volt számunkra. Ezért két ember ugyanazt a helyzetet eltérően érzékelheti.

Például:

Azt mondtam, hogy talán később érkezem.

A másik azonban erre emlékszik:

Azt mondtad, hogy hétkor jössz.

Lehetséges, hogy az egyik ember bizonytalanságot hallott, a másik pedig konkrét ígéretet.

Ez még nem jelenti azt, hogy valaki tudatosan elferdíti a valóságot.

Kezdd azzal, hogy elismered az eltérő nézőpontot

Ahelyett, hogy:

Ez nem történt meg.

hasznosabb lehet ezt mondani:

Én másképp emlékszem rá.

Kis különbség a megfogalmazásban, de nagy különbség a hangnemben.

Az első mondat ezt jelenti:

A te verziód téves.

A második ezt mondja:

Az én emlékem más.

Így teret hagysz a további beszélgetésnek.

Válaszd külön a tényeket az értelmezéstől

Félreértéskor gyakran három különböző dolog keveredik össze:

  • mi történt valójában,
  • hogyan értelmeztük,
  • és milyen hatással volt ránk.

Például:

Azt mondtad, hogy azon a hétvégén otthon leszel.

Ez lehet egy konkrét mondatra vonatkozó emlék.

De ez már:

Tehát megígérted, hogy nem mész sehova.

lehet értelmezés.

És ez:

Utána úgy éreztem, hogy becsaptál.

érzelmi hatás.

Ha ezeket a rétegeket különválasztjuk, a beszélgetés sokkal áttekinthetőbbé válik.

Mondhatod:

Én arra emlékszem, hogy azt mondtam, egyelőre nem tervezek semmit. De értem, hogy ebből te azt gondoltad, hogy otthon leszek.

Nem kell megegyeznetek a pontos megfogalmazásban ahhoz, hogy megértsétek, hol alakult ki a félreértés.

Ne próbáld egyetlen mondattal eldönteni a vitát

Nagyon gyorsan elhangozhat:

Tehát azt állítod, hogy csak kitalálom?

Vagy:

Akkor melyikünk hazudik?

Pedig az eltérő emlék nem feltétlenül jelent hazugságot.

Válaszolhatsz így:

Nem azt mondom, hogy kitalálod. Csak én másképp emlékszem erre a helyzetre.

Ez gyakran segít abban, hogy a beszélgetés a konkrét problémánál maradjon a személyes vádaskodás helyett.

Keressetek ellenőrizhető pontokat

Néha vannak olyan információk, amelyekhez vissza lehet térni.

Például:

  • egy üzenet a telefonban,
  • egy e-mail,
  • a naptár,
  • egy munkafeladat,
  • egy konkrétan megbeszélt időpont,
  • valaki más, aki jelen volt a beszélgetésnél.

Ha ez hasznos, mondhatod:

Nézzük meg az üzeneteket, hátha pontosítottuk ott valahogy.

Ez más, mint:

Várj, bebizonyítom neked, hogy nincs igazad.

Nem a győzelem a cél.

A cél annak kiderítése, hogy valójában mit lehet ellenőrizni.

De nem minden ellenőrizhető

Gyakran semmilyen feljegyzés nem létezik.

Ilyenkor fél órát is eltölthettek azzal, hogy mindketten újra elmondjátok a saját verziótokat.

De mondtad.Nem mondtam.Dehogynem.Dehogy.

Ilyenkor hasznos lehet elismerni:

Lehet, hogy most nem tudjuk kideríteni, melyik verzió pontos.

Ez frusztráló lehet.

Ugyanakkor megnyit egy másik kérdést:

Mit tehetünk azzal, ami utána történt?

Nem kell egyetértenetek a múltról ahhoz, hogy foglalkozzatok a következményekkel

Képzeld el, hogy az egyik ember ezt mondja:

Az volt az érzésem, hogy megbeszéltük, hogy nyolcra jössz.

A másik:

Én ezt egyáltalán nem így értettem.

Nem kell mindenáron eldöntenetek, ki emlékszik helyesen a beszélgetésre.

Eljuthattok ehhez:

Rendben, mindketten másképp értettük ezt a megbeszélést. Legközelebb inkább üzenetben is megerősítjük az időpontot.

Ez nem a felelősség elől való menekülés.

Ez egy praktikus megoldás egy olyan helyzetre, amelyben talán már nem lehet meghatározni egyetlen biztos verziót.

A hatás elismerése nem jelenti a másik verziójának megerősítését

Ez nagyon fontos lehet.

Mondhatod:

Értem, hogy ha azt hitted, nyolcra jövök, akkor felbosszanthatott, hogy később érkeztem.

Anélkül, hogy közben ezt is mondanád:

Igen, megígértem, hogy nyolcra jövök.

Elismered a másik ember megélését.

Közben nem kell feladnod a saját emlékedet.

Ugyanígy mondhatod:

Értem, miért érezted úgy, hogy figyelmen kívül hagytalak.

és közben:

Én viszont nem úgy emlékszem arra a beszélgetésre, mintha szándékosan átsiklottam volna a kérdésed felett.

A két dolog egyszerre is igaz lehet.

Vigyázz a címkékkel

Az emlékekről szóló vitában könnyen ilyen mondatokhoz jutunk:

Te elferdíted a valóságot.Már megint kitalálsz valamit.Teljesen szelektív az emlékezeted.Te mindig mindent a saját javadra fordítasz.

Ettől a félreértés az ember minősítésévé válik.

Onnantól pedig nagyon nehéz visszatérni az eredeti témához.

Sokkal biztonságosabb a saját nézőpontodat leírni:

Én más megfogalmazásra emlékszem.

Vagy:

Az az érzésem, hogy mindketten más jelentést tulajdonítottunk annak a mondatnak.

Ugyanígy nem kell megtagadnod a saját tapasztalatodat

A nyitottságra való törekvés nem jelenti azt, hogy automatikusan ezt kell mondanod:

Rendben, valószínűleg az egészet rosszul jegyeztem meg.

Ha biztos vagy az emlékedben, nyugodtan ragaszkodhatsz hozzá:

Értem, hogy te másképp emlékszel. Én továbbra is úgy érzem, hogy ezt beszéltük meg.

Ez különbözik ettől:

Én tudom, hogy volt, te pedig tévedsz.

Lehetsz határozott anélkül, hogy rossz szándékot tulajdonítanál a másiknak.

Amikor a vita a valóságért folytatott küzdelemmé válik

Néha a beszélgetés így kezd hangzani:

Ezt én soha nem mondtam.De mondtad.Nem. Te mindig mindent elferdítesz.Szóval megint csak kitalálom?

Ilyenkor hasznos lehet megállítani magát a beszélgetés módját.

Például:

Az az érzésem, hogy már csak azt próbáljuk bebizonyítani egymásnak, kinek helyes az emléke. Inkább foglalkozzunk azzal, mit kell ebből tisztáznunk.

Vagy:

Nem akarom azt állítani, hogy a te tapasztalatod nem valódi. De a sajátomat sem akarom megtagadni.

Ez fontos határ lehet.

Mi van, ha az eltérő emlék valóban lényeges?

Nem minden félreértés apróság.

Néha pénzről, munkafeladatról, fontos megállapodásról vagy következményekkel járó döntésről van szó.

Ilyenkor érdemes pontosabbnak lenni.

Például:

Két különböző verziónk van a megállapodásról. Először nézzük meg, mi van írásban, aztán döntsük el, hogyan tovább.

Fontos megállapodásoknál az is jó eredmény lehet, ha a jövőben változtattok a gyakorlaton:

Legközelebb inkább e-mailben is megerősítjük az ilyen döntéseket.

Ez nem a bizalmatlanság jele.

Ez egy módja annak, hogy csökkentsük a további félreértések lehetőségét.

Néha nem az emlékről, hanem a jelentésről van szó

Két ember emlékezhet ugyanarra a mondatra, mégis értheti másképp.

Például:

Meglátjuk, mi lesz.

Az egyik ezt érti alatta:

Valószínűleg igen.

A másik ezt:

Semmit sem ígérek.

Később mindketten őszintén állíthatják, hogy más volt a megállapodás.

Ezért érzékeny témáknál hasznos tisztázni a jelentést:

Amikor azt mondod, hogy meglátjuk, az azt jelenti, hogy egyelőre ne számítsak arra, hogy jössz?

Egy ilyen kérdés sok vitát megelőzhet, még mielőtt kialakulnának.

Bizonygatás helyett próbáljátok összefoglalni mindkét nézőpontot

Ha nem tudtok megegyezni, mondhatod:

Én arra emlékszem, hogy azt mondtam, a helyzettől függően jelentkezem. Te ebből azt értetted, hogy biztosan eljövök. Vagyis mindketten másképp értettük ezt a megbeszélést.

Így nem kell győztest hirdetnetek.

Csak pontosabban leírjátok a problémát.

És ebből már következhet a következő lépés:

Legközelebb inkább teljesen egyértelműen beszélünk meg ilyesmit.

Mikor érdemes befejezni a beszélgetést

Ha továbbra is körbe-körbe jártok:

Azt mondtad.Nem mondtam.De igen.Nem.

a további ismétlés többnyire nem vezet semmire.

Mondhatod:

Azt hiszem, most nem fogunk megegyezni a pontos verzióban. Nem akarom, hogy tovább csak erről vitatkozzunk.

És utána:

Foglalkozzunk inkább azzal, mit kell most tennünk.

Néha a bizonytalanság elfogadásának képessége sokkal hasznosabb, mint az, hogy mindenáron százszázalékos egyetértést akarjunk elérni.

Egy egyszerű struktúra segíthet

Ha mindketten másképp emlékeztek a helyzetre, próbáljátok meg:

1. Vádaskodás nélkül írd le a saját emlékedet.

Én úgy emlékszem rá, hogy…

2. Ismerd el a másik nézőpontját.

Értem, hogy te másképp emlékszel rá.

3. Válaszd külön a tényeket a jelentéstől.

Lehet, hogy mindketten másképp értelmeztük azt a mondatot.

4. Keressetek praktikus következő lépést.

Legközelebb üzenetben is megerősítjük az ilyen megállapodást.

Ez gyakran jobban működik, mint megpróbálni rávenni a másikat, hogy fogadja el a múlt eseményeinek saját verzióját.

​​Nem az a cél, hogy eldöntsétek, kinek jobb az emlékezete

Néha végül kiderül, mi történt.

Máskor nem.

Az egészséges kommunikációhoz nem szükséges, hogy az egyik ember mindig elismerje:

Igazad volt, én emlékeztem rosszul.

Néha elegendő eredmény lehet ez:

Mindketten másképp értettük. Most már tudjuk, hol alakult ki a probléma, és mit fogunk legközelebb másképp csinálni.

Ez talán nem olyan kielégítő, mint egy egyértelmű győzelem.

Egy kapcsolat vagy együttműködés szempontjából azonban gyakran sokkal hasznosabb.


A legnehezebb elviselni, hogy a másiknak más verziója van

Olvasás közben egyszerű azt mondani:

Én másképp emlékszem rá.

Egy valódi beszélgetésben azonban a másik válaszolhat így:

Nem. Pontosan emlékszem, mit mondtál. Most csak elferdíted.

És éppen ilyenkor nehéz nem elkezdeni bizonygatni, hogy hazudik, nem feladni a saját tapasztalatodat, és nem elveszíteni a fő témát.

A Duovio segítségével biztonságosan gyakorolhatsz egy ilyen helyzetet. A virtuális személy másképp emlékszik az eseményre, vagy másként értelmezi azt, te pedig a saját szavaiddal reagálsz.

Kipróbálhatod, hogyan írd le a saját verziódat vádaskodás nélkül, hogyan tartsd tiszteletben a másik eltérő tapasztalatát, és hogyan keress megoldást akkor is, ha nem tudtok megegyezni a múlt egyetlen verziójában.

Próbáld ki a „Félreértés tisztázása” tréninget →